A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

ügyeltek. 1597-ben a tiszttartó írja, hogy ,,Vettem uram ő nagysága lowaihoz égetĥ bortt, kinél az louakat kenték, pro çlen 16", továbbá ugyancsak az úr lovaihoz vesznek 8 dénárért „temsót": tehát a paripák lábait pálinkával kenik. A grébeni 1599. évi borszámadás felemlíti, hogy , J óztak ide valami fökélyes lovat (Német) wyuárról arvosolny, volt ith hat napigĥ". Ügy látszik, hogy ezt a lovat Németújváron nem tudták meggyógyítani. Battyhány II. Ferenc „eöregh lovai"-t 1600-ban szintén égett borral, azaz pálinkával doppingolják, ámde ez, úgy lászik nem volt elég hatásos, inert az öreg lovaknak Kőszegről hozatnak orvosságnak „krispant, temsott, merenyomott pro hungar, florcnis 2." Tehát grünspanból, azaz rézrozsdából timsóból és rniniumból kotyvasztanak össze valami lóorvosságot. Egy Csizmazia (Chismasia) Simon nevű egyén 1632-ben kocsihúzó lovat gyógyít, hogy mi ellen, az a számadásból nem tűnik ki, de az sem, hogy vajon Czizmazia Simon állatorvos volt-e. 1640-ben sánta lovaknak csapalja-bort adnak gyógyszerül. Működnek ekkor már természetesen gyógykovácsok, Kurseĥ miedok is és 1643-ban Batthyány I. Ádám a „császár óvá sának, hogi orvosságot adot be az lónak" 1 forint és 50 dénár jutalmat utal ki. A szalónaki beteg hátas és sánta lovak 1646-ban szintén csapalja-bort és ecetet kapnak orvosságul. Ádámnak két lova 1647-ben koszos lett, mire a tiszttartó a németújvári vásáron orvosságnak 1 forint 25 dénár ára „Grienspat"-ot, azaz rézrozsdát vásárolt. Ez azonban, úgy látszik, nem volt elég hatásos gyógyszer, mert még Lovász Mihók útján gyógyszerként szappant és olajat is vétetnek. A következő évben pedig Ádám egyik „főkélyes" lovának gyógyítására 15 dénárért gáliczkövet vesznek. Áz a gyanúnk, hogy a gálic nem használt, mert Batthyányné meghagyására a szalónaki tiszttartó adott 2 forintot „Várađi János kezéhez, hogy az úr ő nagysága lovát egy tudós asszonyhoz küldötte, mely fekélybiil meghióycsa.' Tehát ekkor is voltak már állatorvos-asszonyok, s így semmi sem új a nap alatt. Battyány I. Ádám egyik lova, a „Poczy neveð" 1653-ban (ápr. 28.) „megsértvén az lábát, Lovász mester kérésére 53