A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

attatik, haniñczen distillált Sectiosen uiz, hát uégj sóska auagj Cardųs Benedictus ųizét, a ruta eczetet pedigĥ köniüd megh czinálni, ha pedigĥlen iljen ųizek auagj eczet nem uolna, ųehet ember bort, de nem erősset, ha pedigĥlen nagj uolna a foróságh, és szomiuságh, hagjattassék el a bor. Ha a beteg jól megh izzat, törŲ tessék le és az után egj óráual égjék huss lenét, vagj higan főt tikminiat, arra igjék ųizet, oljat, amelyben üttessék előn melegen eggj darab keniér, melj csak akkor ųétessék ki a sütő kemenczébül. Hat óráual az étel után uiszont adgyák bé nékj a Ladberget és had izzadgjon nilocz óráigĥ, ennek utánna harmadszor, és igj 8 órá ul fogųa 8 óráigĥ, két auagj három nap egj más után, migh a méregĥ ki üzettetet, a büdös excrementumnak menetele megh állót, és a betegĥ jobbulni kezd. Ezt a Ladberget, igj uegje az, akinek nincs oljan büdös széke, sem az pestisnek valami külső ielensége, dagadás, uar, puncturák, vagj mi más affélék, hanem a betegséget csak egjedül a leiekben lamentálják: ha külső ieleségekkel ualo teljességes pestis, köl a betegnek a sárga Ladbergbüll melj B-uel uagjoni iegjezue azonnal egj quintl auagj l½ quintl, uagj ugjan 2 quintl és egj aran niomonyit is auagj az megh irt ųizekben, auagj másképen a mint lehet adgiák bé néki, de ne erőltesse magát az izzadásra, de erre reá kölluigjázni, hogy ez az orvosságĥ ne adattassék valami iffiu renden valónak avagj jermekdedeknek, hanem erős uastagh polgároknak: az iffiak az A-ual signált, auagj jegjzet Ladbergel curáltatnak, más nap a pornak agjanak apróra tört egj aranyniomoni tüdős kénesőt egy iiegh melegĥ lágj s nem erős borban, ha pedigĥ forróságĥ volna a poron a kénesőt az megh irt uizben köl megh innia adni, egj kalánni ruta eczettel egj üt, 8 óra mulua mégh anni kénesőt köll nekj adni és igj mind egész harmad napigĥ izadgjon is másfél uahj szintén két óráigĥ, ez igen heles és ió oruossáhg a közönséges embereknek, melj által sokan gjógju tak megh ezen betegségĥül, az megh monđo kénkühöz pedigĥ köll egj egj kés hednire ualo éget soót enni, ha czak puncturák és oljan gonosz excrementumok, dagadásokkal ninczenek, köll a betegnek a C-uel iegjzet olajbul 12, auagj 16 egész 20 czöppigh az égetet 207