Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Poor Imre

Poor 1823-ban Dunaföldváron született. 1844-ben Pestre költözött. Gimnáziumi tanulmányainak - a kegyesrendiek budai intézetében elvégzése után a papi és tanári pályát választotta, belépett a piaristák rendjébe. Már a nyitrai társasházban tanárkodott, amikor kitört az 1848-as forradalom. Beállott honvédnek. A szőregi csata után zászlóalja betegen hagyta hátra Marienfeldben. Innen sikerült a szülői házba visszajutnia. A szabadságharc leverése után nem tért többé vissza a szerzetes rendbe. Orvonnövendéknek iratkozott be 1851-ben a Pesti Egyetemre. Az 1855-ös pesti kolerajárvány megszűnésével a budai helytartóság a Jászságba és a Nagy-Kunságba küldte ugyancsak koleraorvosnak. Fáradságteljes kiküldetéséből Pestre jövetele után a pesti közkórházban állandó, rendes másodorvos lett. Itt működött 1855—1856-ig. Innen Sauer Ignác klinikájára ment át tanársegédnek. 1856-1858-ban külföldi tanulmányúton (Bécs, Berlin, Párizs) járt. Már pályája kezdetén közelebbi ismeretségbe került Balassávál, aki felismerte benne a nagy munkabírású, alapos képzettségű orvost és a szókimondó, igazságkereső egyenes embert. Tényleg az is volt, erre utal a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XV., aradi nagygyűlésén (1871. augusztus 28. - szeptember 2.) tartott megnyitó beszédének néhány mondata is: ... „A valódi természetvizsgálás és szakbúvárlat főelve a természet törvényét kinyomozni, nem azért, mivel azok alkalmazása tán hasznos, hanem mert az ily módon nyert adatok, tények és törvények igazak: az igazság nyomozása pedig önmagában a legmagasabb cél.. ." Balassa segítette is, ahol csak tehette. 1858-ban visszakerült a Rókus Kórház újonnan létesített 100 ágyas bőr- és bujabeteg-osztályának az élére tiszteletbeli főorvosként. 1859-ben bőr- és bujakórtanból a Pesti Egyetemen magántanárrá képesítették. 1861-ben a Rókus Kórház rendes főorvosává választották. 1860-1861-ben helyettes tanárként a sebészek számára szervezett belgyógyászati tanszéken tartott előadásokat. 1865-ben a kórház III. orvosi osztályának vezetője lett és az is maradt 23 esztendőn keresztül. Az Akadémia 1864-ben levelező taggá választotta. 1871/72-ben a Pesti Egyetemen rendkívüli tanári címet és jelleget kapott. Az egyetemi nyilvános rendes tanári kinevezést azonban nem sikerült elnyernie annak ellenére, hogy Poor pályázatát 1866-ban is mint megbízható, jó katolikusét a klé212