Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Poor Imre

rus, élén magával az esztergomi harcegprímással, erőteljesen támogatta. A hazai, orvosi szakirodalomnak kiemelkedő jelentőségű eseménye volt, hogy 4 esztendővel az Orvosi Hetilap megindítása után 1861-ben Poor megalapította a Gyógyászat című lapot. 1873-ig egyedül, majd ettől kezdve 1886-ig Gulácska Gézával szerkesztette azt. Sok évig elnöke volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlése központi választmányának. 1874-ben megalapította az Orvosi Kört, hogy az orvosok társas egyesülését, az orvosügyek rendezését elősegítse. Ennek hosszú időn át az élén állott. Elvként hangoztatta : .. . „Tiszteld a tárgyi igazat és önjavadat rendeld a közérdek alá. E kettős elv alapja a becsületes jellemnek; - ha céljaink kiĥűzđésében állał dó sikert akarunk biztosítani, az orvosi etĥikára nagy szükségünk van; - csak a becsületes jellemųek, az erkölcsös emberek társulásában van biztosság, áldásos siker . . ." Törekvéseivel és fáradozásaival arányban álló eredményt azonban egyes klikkek gáncsoskodása, de saját hibái, elsősorban összeférhetetlen természete miatt nem tudott elérni. Az Országos Közegészség Tanácsnak 1876-ban lett rendes tagja. Több tanácsi feladat megoldásában vett részt, de tagságáról 1882-ben önként lemondott. Fővárosi bizottsági tagként és a Közmunkák Tanácsának tagjaként azonban továbbra is élénk közéleti tevékenységet fejtett ki. Különösen a fővárosi egészségügyi viszonyok megjavításáért küzdött fáradhatatlanul. Poor hosszú évtizedeken, kereken 40 esztendőn át - gyakran saját egészségének kockáztatásával - mégis eredményes orvosi és társadalmi tevékenységet fejtett ki. A fővárost három évtizeden át kórházi főorvosként nagy odaadással és tisztességgel szolgálta. Hosszú szolgálati ideje alatt az emberiesség, a közegészségügy jobbátétele és a hazafiasság voltak vezérelvei. Működése a magyar orvostudománynak csaknem a kezdeti szakára esett. Azok közé tartozott, akik az akkori idők rendkívül nehéz viszonyai közepette iparkodtak lerakni az önálló hazai orvostudomány alapjait, s méltán kiérdemelték az utókor -megbecsülését. Az első volt hazánkban, aki a bőr- és bujakórtannal, mint külön szakmával foglalkozott. Igen sok irodalmi dolgozatával a szakma fejlesztésében, tanítói működésével pedig a bőr- és bujakórtan oktatásában vette ki 213