Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - I. rész. Egészségügyi intézkedések - X. fejezet. Tébolydai ügy

21. táblázat A fegyintézeti körházak, az ezekben ápoltak, az ápoltak közül meghaltak száma Magyarországon az 1877—1887. és az 1892—1893. években Év Az összes fegyintézeti kórház Az összes fegyintézeti kórházban Év Az összes fegyintézeti kórház ápoltak ápoltak közül meghaltak Év száma együtt a betegek %-ában 1877 6 2203 171 7,70 1878 6 2341 193 8,20 1879 6 2005 215 10,70 1880 6 2068 192 9,20 1881 6 2014 134 6,30 1882 6 2286 132 5,70 1883 6 2489 179 7,20 1884 6 2317 220 9,50 1885 8 2842 261 9,18 1886 8 3176 267 8,41 1887 9 3185 259 8,13 1892 10 3042 178 5,85 1893 11 3116 200 6,41 talan ápoltakon, hanem a hozzátartozókon is behajtsák. Ezen az 1876. XI V. tc. nem változtatott, nem helyezte azt hatályon kívül. X. fejezet. Tébolydai ügy. A 71—76. szakaszok a tébolydai ügyről intézkedtek. Ezek kimondották, hogy a köz- és önveszélyes elmebetegek „tébolydákban helyezendők". A nem közveszélyes elmebetegek eltartására a hozzátartozókat, rokonokat, vagyontalanságuk esetén pedig az illetőségi hely szerinti községeket kötelezték. A tébolydai felvételt közhivatalban levő vagy a gyógykezelő orvos bizonyítványához, a betegek végleges felvételét pedig előzetes intézeti megfigyeléshez kötötték. A véglegesen felvett betegekről az intézet igazgatójának az illetékes bíróságot értesítenie kellett. Magántébolydákban betegeket véglegesen csak az illetékes bíróság által történt elmebetegség megállapítása után helyezhettek el. A hozzátartozók kétely esetén szakértőkkel vizsgáltathatták meg a bete66