Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - I. rész. Egészségügyi intézkedések - X. fejezet. Tébolydai ügy

geket a bíróság által elmebeteggé történt nyilvánítás előtt. A szakértők csak az egyetemi orvostanári testület vagy az országos közegészségi tanács tagjai közül kerülhettek ki. A törvény a gyógyításban kényszereszközök alkalmazását szükség esetén és orvosi rendeletre megengedte. Gyógyult vagy elmebetegeknek nem bizonyult ápoltakat azonnal el kellett bocsátani. Az elmebeteg ellátás a törvény hatálybalépésétől a vizsgált időszakban lényegében mit sem változott. A „tébolydai ügy" nagyon siralmas, elhanyagolt része volt és maradt a magyar közegészségügynek. Kimondotta ugyan a törvény, hogy a köz- és önveszélyes elmebetegek „tébolydában helyezendők" el. Ennek feltételét, lehetőségét azonban nem teremtették meg. 1877-től 1893-ig az országos tébolydák száma 2-ről 3-ra, az 22. táblázat A kórházi ágyak száma Magyarországon 1893-ban, a fegyintézeti és börtönkórházak kivételével A kórház megnevezése A kórházak A kórházi ágyak Az összesből ágy esett %ban kórházra A kórház megnevezése száma összesen Az összesből ágy esett %ban kórházra Országos kórház 6 891 6,0 Országos tébolyda 3 1 249 8,5 Közkórház 58 7 344 49,7 Magánkórház 140 4 592 31,4 Bujasenyvi kórház 4 118 0,8 Irgalmasrendi kórház 13 531 3,6 Börtönkórház 77 + Fegyintézeti kórház 11 + s Mindegyütt 312 14 725 100,0 ^ Adatot az évi jelentésben nem közöltek. 67