Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - I. rész. Egészségügyi intézkedések - IV. fejezet. Az állami fegyházakról és börtönökről - V. fejezet. Segélynyújtás balesetek alkalmával

ságot levonnók. Hány most nyugodtan fennálló iskola kerülne lebontás alá? mily sok helyen lehelne a talajviszonyok s az ívóvíz javításával az intézetek közegészségügyi állapotát megváltoztatni s mily sok esetben lehetne a gümőkór elterjedésének és a gyermekek testi elsatnyulása egyéb számos okainak ott elejét venni?" . . . IV. fejezet. Az állami fegyházakról és o börtönökről. A 36—38. szakaszok az állami fegyházakra és a börtönökre vonatkozó intézkedéseket tartalmazták. Figyelemre méltó az a rendelkezés, hogy a felügyeletet a törvényhatóság a közigazgatási bizottság vezetésével és ellenőrzésével a tisztiorvos által gyakorolta, s járvány esetén a tisztifőorvosnak a helyszínre azonnal ki kellett mennie és ha a fegyház (börtön) vezetője (orvosa), s a tisztifőorvos között véleménykülönbség adódott, az utóbbi álláspontja volt a döntő. Ez ellen csak birtokon kívül lehetett fellebbezni. Az nem kétséges, hogy ilyen sürgős eljárásról történt gondoskodás fegyházban (börtönben) kitört járvány esetén helyén való volt. Feltűnő azonban, hogy az iskolai járványok fellépte esetén ilyen határozott, gyors intézkedések szükségességét nem tartották annyira fontosnak. V. fejezet. Segélynyújtás balesetek alkalmával A 39—-42. szakaszok a balesetek alkalmával nyújtandó segélynyújtásról intézkedtek. A törvény balesetekkor az elsősegélynyújtást mindenkinek kötelességévé tette. Elrendelte azoknak az oktatását, akik foglalkozásuk közben gyakrabban kerülhettek olyan helyzetbe, hogy baleseti segélynyújtásra akalmuk lehetett. Intézkedés történt mentőállomások létesítésére és a lakosság népszerű felvilágosítására is. Akárcsak a népiskolai tanulók oktatására. A felügyeletet a törvény az elsőfokú egészségügyi hatóságra ruházta. Arra, hogy a mentő intézetek megszervezése a népesebb városokban hogyan és milyen eredménnyel történt, a belügyminiszteri jelentésekben semmiféle adatot nem találtunk. Ügy gondoljuk, hogy nem sok volt a közölni való. Arról azonban a jelentésekben szó esett, hogy az iskolai közegészségi oktatás milyen „kiterjedt" volt. Ez 1878—1887-ig és az 1893. években a következőképpen alakult (10. táblázat). Átlagban egy évben 455 iskolában történt közegészségi okta53