Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

A) A közegészségügy rendezését megelőző néhány jelentősebb esemény és az 1876. XIV. tc. megalkotása

javaslat újabban megállapított szövegét négy példányban megküldte és figyelmeztette . . ." hogy az ügy bizalmasnak lévén tekintendő: a kérdéses törvényjavaslatnak nyilvánosságra hozatala mellőzendő ..." A belügyminiszter ugyanakkor véleménynyilvánítást kért 10 főispántól, 2 polgármestertől, 13 megyei, 1 volt megyei, 1 kórházigazgató főorvostól és egy gyakorló orvostól. A szűkkörű értekezletet Tisza Kálmán augusztus 3-án tartotta meg. Ezt követően, 1875. augusztus 7-én a belügyminiszter a törvényjavaslatot elküldte a miniszterelnöknek, a pénzügy-, az igazság-, a íöldmívelés-, az ipar- és kereskedelmi, a posta- és közlekedési, a vallás- és közoktatásügyi, továbbá a honvédelmi miniszternek részletes indoklással, melyet a következőkkel vezetett be: „Oly törvény, mely hazánkban a közegészségügyet szabályozta volna, eddig nem létezett. Rendeletek és utasítások pedig a mai viszonyok között nem elegendők. Ugyanis az egészségügyi administratio feladata nem csupán abból áll, hogy a felmerült bajok elhárításáról gondoskodjék, hanem feladatának főleg akkor felel meg, ha oly intézkedéseket tesz, melyek által a bajok és közegészségi hiányok megelőztetnek, és a közegészségi jóllét biztosíttatik; a feladat megoldásához azonban egyrészről a hatóságok tevékenységi jogkörének és ezzel együtt a magánjog korlátozhatásának meghatározása, másrészről a végrehajtó közegeken kívül a közönség érdeklődése s közreműködésének megnyerése szükséges: miután továbbá azon ügy rendezésénél az egészségügyi személyzet jogviszonyait s kötelességeit, valamint a közegészségügy kezeléséből származó terhek viselését meg kell határozni, mindezek csak törvény útján szabályozhatók. Ezt eszközölni a jelen törvényjavaslat feladata. Hl törvényjavaslat egyes határozatainak megállapításánál nem az lebegett szem előtt, hogy közegészségi tekintetben mi az absolut legjobb, hanem hogy a czélszerűnek és üdvösnek mutatkozó módok közül azok alkalmaztassanak, melyek jelen viszonyaink között keresztül is vihetők. 25