Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

A) A közegészségügy rendezését megelőző néhány jelentősebb esemény és az 1876. XIV. tc. megalkotása

lözné a szükséges és csak saját tapasztalatból meríthető helyi ismereteket". (Az eredeti német nyelvű szövegből). Dr. Déván Károly egészségügyi tanácsos elnökletével megalakított bizottság tagjaivá 1860. szeptember 15-én kinevezték: Balassa Jánost, Szabó Alajost, Wágner Jánost, Tormay Károlyt, Brunner Ferencet, Jankouits Antalt, Grosz Ferencet, Schivartzer Ferencet, id. Löblin Ignácot és Wagner Dánielt. A bizottság jegyzőjévé Grósz Lipótot rendelték ki. A belügyminiszter a bizottság javasolt hatásköri bővítésére és a kültagok kinevezésére vonatkozó döntést elodázta. Az 1866. évi porosz—osztrák háború elvesztése után az abszolutisztikus kormányzat egyre mélyebb válságba sodródott. Az összeomlással fenyegető válság elhárítása az 1848-as forradalom elbukásán egykor oly kegyetlen gőggel hivalkodó uralkodóházat is megegyezésre kényszerítette. Az osztrák birodalomnak az adott két lehetőség között kellett választania: dualisztikus megegyezés a magyar birtokos osztállyal vagy föderalisztikus alapon álló kibékülés a többi nemzetiséggel. Az udvar előbbi mellett döntött és 1867. február 18-án kihirdették az országgyűlésben a magyar kormány miniszterelnökének, gróf Andrássy Gyulának a kinevezését. Az 1867. XII. tc. rendezte Magyarország „alkotmányos közjogi és önkormányzati önállóságát". Megtörtént a kiegyezés. A kiegyezés a nemzet többségét nem elégítette ki. Kossuth Lajos — a többi között — azt írta róla, hogy az „nem a nép erejét, hanem a szabadalmazott osztályok történelmi kénvszerűségű erőtlenségének reminiszcentiáit vette kiindulási pontul s csüggetegen engedve a hatalom követelményeinek, összeolvasztotta hazánkat az osztrák birodalommal". Nem tagadható azonban még sem, hogy a kiegyezéssel az ország gazdasági és társadalmi életében — a függetlenség erős megcsonkításával, jelentős feudális maradványok konzerválásával, a nemzetiségi elnyomás fenntartásával ugyan —, de mégis új szakasz kezdődött, amelyben a tőkés gazdaság, a modern termelőerők, a polgári társadalom gyorsabban fejlődhetett. wS ez vonatkozott a magyar egészségügyre is. A kiegyezést követően a politikai légkör fokozatos, további 11