Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)

TANULMÁNYOK - Botlik Richárd—Nemes István—Tolvaj Balázs: Kétségeink II. (Jagelló) Lajos cseh- és magyar király (1506-1526) holttestének azonosításával kapcsolatban

TANULMÁNYOK

5

KÉTSÉGEINK II. LAJOS CSEH- ÉS MAGYAR KIRÁLY (1506-1526) HOLTTESTÉNEK AZONOSÍTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN

BOTLIK RICHÁRD - NEMES ISTVÁN - TOLVAJ BALÁZS

A koalíciós keresztény had 1526. augusztus 29-én, a mohácsi csatában megsemmisítő vereséget szenvedett 1. Szülejmán (uraik. 1520-1566) szultán seregétől. Az ütközet, majd a másfél óráig tartó összecsapást követő menekülés során nemcsak a magyar hadvezetés, hanem a Magyar Királyság politikai elitje is hatalmas veszteséget szenvedett: a fiatal magyar- és cseh király, II. (Jagelló) Lajos (uraik. 1516-1526) mellett hét főpap (köztük az ország két érseke) és mintegy harminc főúr elesett. A Magyar Királyság életben maradt főméltóságainak (pre- lati et barones) feladata volt, hogy beiktassák az új uralkodót. Az 1526-ban kialakult helyzet igen kényes volt, hiszen a magyar szokásjog (ius consuetudinis) arról rendelkezett, hogy addig nem dönthettek a főméltóságok az új király személyéről, amíg nem gondoskodtak az előző királyt megillető temetésről.1 A királyi holttest megtalálásának kétségtelenül elsődleges forrása Sárffy Ferenc győri kanonok jelentése, aki szemtanúként ott volt Czettritz Ulrich királyi kamarás oldalán, amikor a II. Lajosnak tulajdonított férfi holttestét agnoszkálták. Sárffy a mohácsi csata idején a győri várban, mint udvarbíró az őrség parancsnoki tisztét is ellátta.2 A jelentést Győrben írta Brodarics István kancellárnak, 1526. október 19-én.3 A latin nyelvű jelentést magyar nyelvre átültető Bartoniek Emma történész Pray György másolatából dolgozott, amely számos ponton eltért az irat eredeti tartalmától.4 Kezdve rögtön a levél keltezésével, amit Bartoniek 1526. december 14-ére tett. Abszurd dolog, hiszen

II. Lajost Székesfehérvárott, 1526. november 9-én helyezték örök nyugalomra. A december 14-i változat olvasható a mohácsi csata 450. évfordulójának tiszteletére kiadott, szakmailag Fehér Géza és Szakoly Ferenc által ellenőrzött Mohács emlékezete című kötetben is.5 A középkor végén bevett írói gyakorlatot tükrözte a győri udvarbíró-kanonok jelentésének alábbi keltezése: „Ex arce Iauriensi, feria VI. post [fest.] Lucae, Evangélistáé.” Magyarra fordítva: győri várból, Lukács evangélista ünnepét követő pénteken. ” A szóban forgó

szent, Lukács evangélista ünnepe október 18-án van. Ezt a napot 1526-ban csütörtökön ünnepelték, amiből tehát az következik, hogy az ünnepet követő péntek az ünnep utáni napra, október 19-re esett.6

A keltezésen kívül két, jelentős különbséget fedezhetünk fel, ha a Sárffy-féle jelentés fordítását összevetjük a korabeli másolatokkal. Rögtön le kell szögeznünk, hogy a Sárffy

1 Fraknói Vilmos: A magyar királyválasztások története. Bp., 1921. 141-142. Barta Gábor. A Sztambulba vezető út (1526-1528). Bp., 1983. 30-33. Újabban Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia aló. században. Bp., 2010. 53-55.

2 Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr egyházmegye múltjából. III. Győr, 1938. 340.

3 Botlik Richárd: 1526. október 19. (Adalékok Sárffy Ferenc győri várparancsnok jelentéséhez.) Századok, 136 (2002) 3. 669-677.

4 Pray, Georgius: Annales regum Hungáriáé. Pars V. Vienna, 1766. 121-122. Bartoniek Emma: Mohács Magyarországa. Báró Burgio pápai követ jelentései. Bp., 1926. 145.

s Mohács emlékezete. Szerkesztette: Katona Tamás. Bp., 1979. 96.

6 Botlik (2002) 669-677.