Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
TANULMÁNYOK - Botlik Richárd—Nemes István—Tolvaj Balázs: Kétségeink II. (Jagelló) Lajos cseh- és magyar király (1506-1526) holttestének azonosításával kapcsolatban
6 Comm, de Hist. Artis Med. 234-237 (2016) jelentésnek nincs meg az eredeti példánya, vagyis II. Lajos agnoszkálásának részleteit a rendelkezésünkre álló korabeli, hiteles másolatokból ismerjük. Pray György az 1730-ban, Lipcsében kiadott, Friedrich Wilhelm von Sommersberg által publikált szöveg másolatából dolgozott, amit szövegkritikai szempontból nem tartunk megfelelőnek. A Pray-féle változat első, magyar nyelvű fordításában az olvasható, hogy a győri udvarbíró által romlatlannak látott királyi holttestet a fogairól ismerték fel: „[...] pontosan felismertük azokról a jegyekről, melyek őfelsége fogain voltak. ”7 Noha az eredeti levélről készült, korabeli másolatban ez áll: „Kiástuk először a fejet, és lemostuk legszebb részeit, azon jegyeket, melyeket király őfelsége a fogain viselt, [s amely - B. R.J őt híressé tette.”8 Sárffy Ferenc tehát egy szóval sem említette a jelentésében, hogy II. Lajost a fogairól pontosan felismerték, csak megállapította a tényt, hogy a király sáros fejét, legszebb részeit, köztük a fogait is lemosták. A következő, s a másolatok közti legnagyobb eltérést II. Lajos sérülésének minőségi és mennyiségi leírásában tapasztalhatjuk. Pray szerint „[...] nem volt rajta semmiféle seb, még egy tüszúrásnyi sem, csak egy egészen kicsike az ajkán. ”9 A Lengyelországban őrzött másolat alapján „ egyetlen kicsiny, arany érme méretűt leszámítva, a legkisebb seb sem volt rajta. ”10 11 Kézzelfogható, hogy miért vezethette félre a magyar közgondolkodást a Pray-változat, hiszen teljességgel kizárt, hogy a II. Lajos halála és holttestének megtalálása között eltelt időintervallumban az agnoszkálók egy egészen kis sebet azonosítsanak a hulla ajkán. Ezzel szemben Sárffy megállapította, hogy a Lajos királynak titulált személy holttestén volt egy érme nagyságú seb, amelynek a kiterjedése nem elhanyagolható, akár még halálos sebet is jelenthetett. Érem nagyságú seb azonban nem lehetett a holttest ajkain, mert azok - tompa trauma hatására - nem kör alakban, hanem hosszanti, vagy haránt irányban vonalasán berepednek, esetleg átszakadnak, a mögöttük lévő metszőfogak pedig kitörnek. A Sárffy-levélben viszont a meglévő fogakon lévő ,jegyek” olvasható, nem pedig kitört fogakról van szó." Fontos tisztáznunk, hogy kik végezték az agnoszkálást. Meglepő ugyanis az a történelmi alaphelyzet, miszerint II. Lajos király holttestét ugyanaz a cseh udvari kamarás, Sebastian Ulrich von Czettritz (die Burg) Neuhaus azonosította 1526 októberében,12 aki koronatanúja volt a király vízbefúlásának! Mégis ki volt valójában - rövidítve - Czettritz Ulrich? Bár történészeink von Kynsbergnek aposztrofálják, de a német nyelvű családfa-kutatási adatok alapján megállapíthatjuk a fenti név valóságát. Ulrich négy bátyja valószínűleg a sziléziai Kynsbergben jött világra, ezért őket megillette a nemesi von Kynsberg név, de Ulrich, további három bátyjával egyetemben már a csehországi Neuhausban születhetett, ezért és az ősi birtokvagyon egyik potenciális örököseként is kaphatta a Neuhaus-szal összekapcsolt családi 7 Pray (1766) 122. Bartoniek (1926) 146. 8 Acta Tomiciana. Epistolae, legationes, responsa, actiones, res gestae serenissimi principis Sigismundi, ejus nominis primi, regis Poloniae... I-XIII., Posnaniae, 1852-1915. (Továbbiakban: AT.) Vol. VIII., 228. Botlik (2002) 669-677. 5 Pray (1766) 122. '° AT. VIII., 228. Botlik (2002) 669-677. 11 A kézirat alapos ellenőrzése után sem találtunk olyan részt, amely arra utalna, hogy a király ajkán lett volna egy aranyérem nagyságú seb. Bibliotéka Narodowa, Warszawa. Teki Górskiego T.6. föl. 237 v. Vő. Kasza Péter: Holttest a patakban. Magyar Könyvszemle, 131 (2015) 4. 410. 12 Goedsche, Herrmann: Schlesischer Sagen-, Historien- und Legendenschatz. Meissen, 1840. 316-317. Müller, Karl August: Vaterländische Bilder, oder Geschichte und Beschreibung sämmtlicher Burgen und Ritterschlöffer Schlesiens. Zweite Ausgabe. Breslau, 1844. 26.
