Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
A FISCHER JAKAB EMLÉKÜLÉS ANYAGA - Fischer János: Fischer Jakab élete
A Fischer Jakab emlékülés anyaga 137 Házat vásároltak a Védcölöp (ma: Palisady) utcában. Az elegáns villa ma is létezik, jelenleg elhanyagolt állapotban. A közelben volt a németnyelvű evangélikus líceum, amelyben fiai tanultak. Ismét Makai Endrétől idézek: „ Valahányszor a szünidők alatt Jakabnál voltam vendégségben, mindig elkísértem őt először a kórházi osztályra, aztán egylovas kocsiján magán- beteginek lakásáig. Nagyon sokat tanultam tőle, már akkor, amikor én még beteggel nem foglalkozhattam a klinikán és magánbetegihez nem vitt magával. De míg a kocsi a következő beteghez el nem vitt bennünket, röviden jellemezte előttem a beteget, a betegséget, a környezetet, azt, hogy mit rendelt és hogy milyen sikerre van kilátás. Az osztályos főorvos feladatát, így a rendtartást, tőle tanultam. Nagybátyám osztályán talán egyszer láttam kényszerzubbony alkalmazását. Ez a ruhadarab távolról sem olyan rémes, mint a neve. Egyszerűen egy nagyon hosszú zekéről van szó és a kabátujjak kézfejen túl eső szárait a betegen hátul összekötik. ” ,,A Trianon előtti 18 milliós Magyarországnak akkor két egyeteme volt, a fővárosban és Kolozsvárt, amelyet akkor Erdély fővárosának neveztek. Evek során átfogó tanulmányok alapján elhatározták, hogy még két vidéki egyetemet hoznak létre. Az egyiket, lévén a budapesti egyetem katolikus alapítás, a reformátusról katolizált Pázmány Péter bíboros alapítása, a „kálvinista Rómának” szánták, református teológiai fakultással. A másik új egyetemre Szeged tartott igényt, mivel az ország második legnagyobb városa volt. Jakab, aki a szegedi kulturális viszonyokat jól ismerte, előadásokban, hírlap cikkekben, sőt egy külön kiadványban is az ősi koronázó város, Pozsony mellett szállt síkra. A végén a dicsőség Pozsonyé lett”. Arról kell még írnom, hogy Jakab és felesége szerettek utazni és egyik ilyen útjuk Fiúméból Palermoig vezetett hajóval. A Léderer Sándor gőzhajón utaztak, mely teherszállító gőzhajó volt és csak tizenkét utast vitt magával. Nagyapám ellátta a hajóorvosi teendőket az úton. Az utazásról a Nyugat-magyarországi Híradó 1912-es évfolyamában számolt az Utazás a Közép tengeren című cikkeiben (1912 augusztus/szeptember). Sok anekdota és pozsonyi összehasonlítás miatt ma is érdekes olvasmány. A szakmában és a magánéletben is sikeres pályafutást a külső körülmények beárnyékolták. A Gyógyászat 1912-es évfolyamában még az arteriosclerosis és az elmebetegség kapcsolatáról értekezik, de már az 1915-ben a Gyógyászat-ban megjelent dolgozatának címe: Katonák mustrálása. Folyik a első világháború. Szétesik a Monarchia, nagyapám hazája. Megszületik a döntés a pozsonyi egyetemről és az elmegyógyászati tanszéket más személy- lyel töltötték be. Elhatározza, hogy elhagyja Pozsonyt. Eladták szép villájukat és a budapesti Hold-utcába költöztek. Jakab a Belügyminisztérium egészségügyi osztályán kapott állást és nem számolt azzal, hogy ez számára egy teljesen ismeretlen közeget jelentett. Ehhez jöttek a gyors politikai változások. A kommün alatt létrehozták a Népjóléti Minisztériumot és intézkedéseket hoztak, ami sértette a magánszanatóriumok javait, ami a kommün gyors bukása után Jakabot peres ügybe sodorta és korábban mindig kiegyensúlyozott ember talajvesztetté vált. Valószínűleg ezek a kedvezőtlen körülmények hozzájárultak viszonylag korai, 1920- ban bekövetkezett halálához. JÁNOS FISCHER, D.Chem. pharmacist j .fischer@richter.hu
