Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
A FISCHER JAKAB EMLÉKÜLÉS ANYAGA - Baran Brigitta: Fischer Jakab igazságügyi pszichiátriai publikációs tevékenysége 1885-1920
138 Comm, de Hist. Artis Med. 234-237 (2016) FISCHER JAKAB IGAZSÁGÜGYI PSZICHIÁTRIAI PUBLIKÁCIÓS TEVÉKENYSÉGE 1885-1920 BARAN BRIGITTA Fischer Jakab pályája kezdetétől gyógyító pszichiáteri munkája mellett aktív publikációs tevékenységet is folytatott. Számos esettanulmánya, monográfiája, orvosi ismeretterjesztő jellegű közleménye jelent meg az akkori magyar (Gyógyászat) és német {Allgemeine Zeitschrift für Psychiatrie) szaklapokban, regionális, illetve a történelmi Magyarország magyar és német nyelvű újságjaiban. A pszichiátria széles területét (gerontopszichiátria-demencia, gyermekpszichiátria, neuraszténia, addiktológia-alkoholizmus) felölelő írásai mellett számos forenzikus/igazság- ügyi pszichiátriai témájú közleménye jelent meg, melyek a 19-20. század fordulóján a magyar pszichiátria és igazságügyi pszichiátria helyzetét, problémáit, illetve továbbgondolásra késztető, tanulságos eseteit örökítik meg. A magyar igazságügyi pszichiátria területén általa megfogalmazott problémákjelentős része sajnos máig aktuális. Rögtön pályája kezdetén, a „lipótmezei országos tébolyda másodorvosa” -ként elkezdett folytatásokban törvényszéki pszichiátriai eseteket közölni a Gyógyászatban. Az ezekből levont következtetései a terület iránymutatóiként szolgálhattak. Jelentős részük máig használatos az igazságügyi pszichiátriai gyakorlatban. A hetilap akkoriban az „orvostudomány hazai és külföldi fejlődésének, különösen az orvosi gyakorlatnak közlönye” volt. Az 1888. év egy-egy augusztusi és szeptemberi számában a pszichiátriai betegségben szenvedő bűnelkövetők büntethetőségével kapcsolatos gondolatait foglalta össze Reflexiók a beszámíthatóság kérdéséről címmel. Az igazságügyi pszichiátriai szakértői véleményekben megmutatkozó fogalomzavart és ellentmondásosságot legfőképpen „az orvosok és jogászok között a beszámíthatóság kérdése körül” fennálló fogalomértelmezési különbözőségre vezette vissza. Véleménye szerint ez a fogalomzavar tükröződött a „különböző nemzetek büntetőtörvényeinek megfelelő szakaszaiban is ", ahol a beszámíthatatlanság (a jelenleg hatályos büntetőtörvénykönyv megfogalmazása szerint a „nem büntethető”-ség) kritériumaként pszichiátriailag is nehezen definiálható állapotokat jelöltek meg. Hol az „öntudatlanságot” hol az „dmezavart”, hol a „megfontolási képesség hiányát”, illetve végső soron „legtöbb esetben az akarat szabad elhatározásának hiányát” fogalmazták meg. írásában részletesen elemezte és szemléletes példákkal illusztrálta az akarat szabad elhatározásának feltétlen szükségességét ahhoz, hogy az adott cselekményt illetően a személy büntetőjogilag beszámíthatónak (a jelenleg hatályos Büntetőtörvénykönyv (Btk.) szerint büntethetőnek) minősíttethessen. Kifejtette azt a nehezen feloldható, és napjainkban is intenzíven jelen lévő etikai ellentmondásosságot, mely akkor áll elő, ha a gyógyító pszichiáter pácienséről egyúttal igazságügyi pszichiáter szakértőként is vállal véleményadást. Ezen etikai ellentmondás mérsékléséül az alábbi eljárást javasolta: „az orvos-szakértőnek feladata a törvényszéki esetekben tisztán csak az volna: megállapítani adott esetben, hogy a vádlottnak elmeállapota bűncselekményének idejekor ép volt-e vagy nem, és annak eldöntése, hogy ezen szakvélemény alapján vádlott cselekménye beszámítható-e vagy nem, tisztán a bíróság jogkörébe tartozik". Hozzá
