Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)

TANULMÁNYOK - Botlik Richárd—Nemes István—Tolvaj Balázs: Kétségeink II. (Jagelló) Lajos cseh- és magyar király (1506-1526) holttestének azonosításával kapcsolatban

BOTLIK R. - NEMES 1. — TOL VAJ B.: Kétségeink II. Lajos holttestének azonosításával kapcsolatban 15

szeptember 3-án, amikor áthaladtak a törökök a mocsaras területen. Maga a téma szakértője is véleményünket igazolta 2001-ben,61 valamint Prokopp Gyula 1967-ben szintén erre az álláspontra helyezkedett.62 A temetés mélységét maximálisan 60 cm-esre kalkuláltuk,63 mert egyrészt Czettritzék kézzel kaparták ki a testet, ami nem volt koporsóban, tehát ideiglenes temetésről volt szó, másrészt pedig a mocsaras, vizenyős területen egy méter mélységnél számolni kell a talajvízzel is, ami kárositaná a holttestet. A Sárffy Ferenc által tapasztalt romlatlansági tényező sok találgatásnak, hipotézisnek adott helyt. Ezek közül az egyik, hogy a tárgyalt korra jellemző kisjégkorszak szokatlanul hűvös nyara lassíthatta a holttest bomlási folyamatát. Magyarország korabeli időjárásának tekintetében Szülejmán szultán naplójából kiválóan modellezhető az 1526. évi csapadék, és hőmérsékleti eloszlás. Augusztus 22-e és augusztus 24-e között, a Mohács közelében járó oszmán seregre jelentős csapadék zúdult: „[■■■] reggeltől estig szünet nélkül esett az eső. ”64 Valószínűleg ez a szakadatlan esőzés okozhatta a Mohács környéki patakok, halastavak áradását, amely végül II. Lajos szerencsétlen halálának körülményeit előidézte. A mohácsi csata napján azonban „szép, derült nyári idő” volt Brodarics szerint, Szülejmán naplója pedig arról számolt be, hogy „a csapatok nyári nap hevében nagyon eltikkadtak.”65 A napló tanulsága szerint a mohácsi csata éjszakáján ismét esett, majd aug. 30-án és 31 -én „éjjel szünet nélkül esett az eső”, viszont a szeptember hónap csapadékmentes volt, mindössze három olyan napot tudtunk megszámlálni, amikor „kevés eső” volt. A meleg és száraz vénasszonyok nyarát bizonyítja az is, hogy a visszavonuló oszmán sereg példátlanul sok igavonó állata elpusztult. A patakvíz, vagy mocsár hőmérséklete lehetett az évszakhoz képest szokatlanul hideg, akár 10-15 Celsius fokos is, annak semmiféle jelentősége nincs, mivel a holttestek konzerválódásához folyamatosan plusz 4 fokos, vagy annál is alacsonyabb hőmérséklet szükséges.

Amennyiben az időjárási- és talajfizikai tényezők inkább elősegítették a holttest bomlási folyamatait és nem kedveztek a konzerválódásnak, akkor felvetődik a jogos kérdés, hogy mindezek ellenére miért írhatott Sárffy Ferenc a hulla romlatlanságról? Az egyik hipotézis szerint Czettritz királyi kamarás és a győri udvarbíró jóval a szóban forgó jelentés keletkezése előtt lefolytathatta az agnoszkálást, és Sárffy később megírta a kérdéses jelentését. Akik ezt állítják, azok két fontos tényt hagynak figyelmen kívül. Az egyik, amiről éppen maga Sárffy Ferenc írt:,,[...] Czettritz, ki e levelemet viszi főtisztelendő uraságodnak, részletesebben fog beszámolni.”66 Tehát a cseh királyi kamarás vitte a Győrben kelt levelet Brodarics Istvánnak, a levél címzettjének Pozsonyba. Ez alapján kizártnak tartjuk azt a hipotézist, hogy II. Lajos holttestének két-három héttel korábbra feltételezett agnoszkálása után Czettritz még Győrben megvárta, amíg Sárffy megfogalmazza és papírra veti a jelentését. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet Pezenhoffer Antalra., aki elsőként publikálta Andrea Partiba velencei ügynök november 2-án, Bécsben kelt levelét,67 amelyből tudjuk: Czettritz és Sárffy 1526. október 18-án agnoszkálta II. Lajost. Orvosi meglátásainkat és kétségeinket részletesen 2014-ben

61 Farkas Gábor Farkas: II. Lajos rejtélyes halála 2. rész. Magyar Könyvszemle 117 (2001) 1. 33-66.

62 Prokopp (1967) 527.

63 Nemes-Tolvaj (2014)475-480.

64 Mohács emlékezete (1979) 302.

65 Uo. 41. és 308-309.

66 Bartoniek (1926) 145-146.

67 Sanudo i. m. T. 43, 223. Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet történelme. A katolikus Egyház és a Habshurg-ház történelmi szerepe. I. kötet. Pilisszentlélek, 1993. 97.