Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
TANULMÁNYOK - Botlik Richárd—Nemes István—Tolvaj Balázs: Kétségeink II. (Jagelló) Lajos cseh- és magyar király (1506-1526) holttestének azonosításával kapcsolatban
16 Comm, de Hist. Artis Med. 234-237 (2016) publikáltuk.68 A 2015-ös MTA-Szimpóziumon Magyar Lóránd igazságügyi orvosszakértő is igazolta állításunkat: „1-10 hét, de 4-8 hét alatt a késői hullajelenségeknek (rothadás, hullaviaszos átalakulás) szükségszerűen meg kell jelenniük elhantolt, vízi, ill. talajfelszínen található holttestnél is. ” Tehát az 50 napos holttest nem lehet ép, azon a romlás jelei mutatkoznak, a vizes közegben töltött idő függvényében az arc és a test bőre fokozatosan felázik és elfeketedik, az ajkak megduzzadnak, a bőr az ujjakról kesztyűujjszerűen, a testről lemezesen leválik, a haj pedig kihúzható lesz, a test pedig a gázképződés miatt egyébként is felpuff ad és torzul. Továbbá messziről érezhető az átható hullabűz, és a holttesten megjelennek a mozgó rovarok és azok lárvái is. Oxigénhiányos környezetben lévő halottnál jellegzetes avas, sajtszerű kellemetlen szag képződik, amely nem olyan áthatóan undort keltő, mint a rothadt test szaga. Hullaviaszos átalakuláshoz azonban nem volt elegendő az eltelt időtartam és a körülmények sem kedveztek a kifejlődéséhez, ezért azt kizárhatónak tartjuk. A holttest romlottsága esetén azonban valótlanná válnak Sárffy azon állításai, miszerint az ajkon, vagy testen kisebb sebet, vagy a lábon Jegyet” látott volna, mert azok az előrehaladott oszlásban lévő holttesten nem észlelhetők. A halottra nem tudtak volna egyszerűen inget adni, mert ekkor a hám levált volna, a fej lemosásakor pedig a haj maradt volna Czettritz-ék kezében. Nem beszélve a nem is létező lábcsókról, amit Czettritz minden undor nélkül mutatott be, mivel a levélben nem szerepel a hullabűz undort keltő hatása. Felmerül a kérdés, hogy az azonosításkor felhasznált fogazati Jegy” valódi-e, nem pedig a szövegmásolások során került bele a levélbe. Nincs ugyanis olyan másik eredeti dokumentum, mely említené azt a lábon lévő Jegy”-gyel egyetemben. Ráadásul a székesfehérvári királysírokban talált csontvázak antropológiai vizsgálatai során nem találtak a szakemberek jellegzetesnek mondható, vagy ritkaságnak számító fogazati, ill. a láb csontjain lévő fejlődési rendellenességet.69 Magyar Lóránd szerint fogazati és a lábon lévő Jegyek” alapján laikus is felismerhette Lajos holttestét, sőt a két elváltozás azonosítása erősíti is egymást. Véleményünk szerint azonban a feloszlóban lévő holttesten semmiféle bőrelváltozás nem felismerhető, hacsaknem egy hullafoltról van szó, ezért az egyik indoklás kiesik, ugyanakkor a holttest sértetlenségéről szóló utalás (nem volt rajta semmiféle seb, még egy tűszúrásnyi sem) megkérdőjelezhetővé válik. Összenőtt lábujjak, vagy hat lábujj megléte pedig irodalmi ritkaságnak számít, azokról bizonyára szólnának a korabeli források. II. Lajos jól lovagolt és táncolt, járáshibája sem volt, ezért nem tartjuk valószínűnek, hogy durva ortopédiai elváltozás lett volna a lábán. A másik hipotézis szerint azért írta azt Sárfíy Ferenc a holttestről, hogy romlatlan volt, mert ez a középkori szentkultuszhoz kapcsolódott, mondván: a mohácsi csata és a megtalálás közt eltelt időszakban csak úgy maradhat romlatlan egy emberi test, ha csoda történik. Az állítást megfogalmazó történészkollégák szerint Sárffy „nem úgy gondolta”, amit mondott, hanem egyházi személyisége miatt (rábaközi főesperes és győri kanonok, illetve káptalani dékán),70 a szentkultuszt figyelembe véve, mintegy előkészítette II. Lajos király későbbi szentté avatásának aktusát. Megszépítette a helyzetet, ugyanakkor a király holtteste valójában oszlásban volt. Példaként pedig felhozták a remetebarát Benedek esetét, akinek a holtteste - folyóba történt beleesése után egy évvel - romlatlanul került elő, Aba Sámuel sírjának feltárásakor pedig azt látták a kortársak, hogy a több éve halott király sebei begyógyultak. 68 Nemes-Tolvaj (2014)475-480. 69 Éry Kinga: A székesfehérvári királyi bazilika embertani leletei 1848-2002. Bp., 2008. 70 Sárfíy Ferenc 1510 és 1542 között győri kanonok volt. Bedy (1938) 340.
