Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖNYVSZEMLE
204 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) világháború amputált serültjeinek rehabilitálására iparszerííen létrejövő művégtag-gyártás, és folytathatnánk a sort. Ismertetésre került kötetünk tematikai gerincét az első világháború centenáriuma alkalmából, a Magyar Orvostörténelmi Társaság szervezésében tartott előadássorozat tanulmányokká bővített anyaga képezi, de a katonaorvoslás, hadiegészségügy történetét lényegesen szélesebb spektrummal közelíti meg, dolgozza fel, az időhatárokat is kitágítva. A kötet első részében a tizenötéves háború tábori orvoslásától a dualizmus korának katonaorvoslását feltáró tanulmányokat olvashatunk: a Rákóczi szabadságharc, az 1848- 49-es szabadságharc fontos eseményei, a sebészképzés - mint legfontosabb alapszakma - fejlődése, és a korszerű követelményeknek megfelelő katonaorvos-képzés kialakulása témákban. A második részben a világháborúk - az I. és II. világégés - katonaorvosi, hadegészségügyi kérdéseit feldolgozó tanulmányok találhatók, kétségtelen alapossággal feltárva minden területet: az orvostudomány számára új kihívásokat jelentő sérülésfajták, megbetegedések, a hátország orvosi ellátása, kapcsolata a frontvonallal, a háború és a gyógyszerészet - gyógyszergyártás kapcsolata, a rokkantügy, a rehabilitálás és a mű végtaggyártás, a mentők és a Magyar Vöröskereszt szerepvállalása a háborúk idején, az önkéntes ápolónők részvétele a sebesültek, a testileg-lelkileg elesettek gondozásában, sőt a haderő komoly, nélkülözhetetlen részét képező lóállománnyal kapcsolatos állatorvosi problémák feldolgozása is helyet kapott. A tanulmányok szerzői: Bagi Zoltán, Birtalan Győző, Balázs Károly, Balázs Péter, Borsay János, Debrődi Gábor, Dobson Szabolcs, Gazda István, Gödinek Ibolya, Kapronczay Károly, Kapronczay Katalin, Keppel Csilla, Kiss László, Kótyuk Erzsébet, Magyar László András, Pisztora Ferenc. A kötet kiadását az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatása tette lehetővé, a szerkesztésben a Magyar Tudománytörténeti Intézet működött közre. Kapronczay Katalin Kapronczay Károly: A Magyar Orvostörténeti Társaság története. Budapest, Semmelweis Kiadó, 2014. 140 p., ill. A tudományok művelésének, a szakmai vitáknak, eszmecseréknek évszázadok óta fontos fórumai voltak a különböző szakmai társaságok, egyesületek. Európai viszonylatban az előző századok során az orvosok mindig élenjártak tudományos társaságaik, egyesületeik létrehozásában, a működés értékes, hasznos tartalommal való megtöltésében (előadások, könyv-, és folyóirat kiadás, könyvtár, múzeum létrehozása, bekapcsolódás az egyetemi képzésbe, stb.). A hazai tudományos társasági élet lényeges időbeli eltolódással alakult. Az orvostörténelem kutatása, fejlesztése szempontjából az első jelenős lépéseket az 1837-ben alakult Budapesti Királyi Orvosegyesület tette meg. A múlt ápolásának gondolata szinte az alapítás pillanatától célkitűzésükké vált és ez teremtette meg a hazai orvostörténelem művelésének első társasági kereteit is. Az orvostörténelem mindig szerepelt az előadók témái között, sőt amikor a századfordulón végleg kialakult a szakosztályi forma az Orvosegyesület tudományos tevékenységében, 1905-ben megalakult az Orvostörténelem Szakbizottsága, mely szintén szak
