Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖZLEMÉNYEK - Kiss László: A magyarországi himlő elleni oltóintézetek és az oltóanyaggal való ellátás története 1890-ig
80 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) szerzett magántanári címet66 és a himlőbetegeket az idő tájt még a bőrosztályon - korabeli nevén a „kütegosztályon” - helyezték el. A pesti Rókus-kórház akkoriban létesített küteg- osztályát pedig ő vezette.67 Valószínűleg e kettős funkciónak köszönhette, hogy 1861 decemberében tagja lett egy bizottságnak, amely a budai Vízivárosi majoros gazdák tehenei közt grasszáló járványt volt hivatva kivizsgálni. Poor mint az „országos közepi ojtintézet (!) igazgatója", a bizottság többi tagjaival egyetértésben a „kórjelekben a tehénhimlőt (vaccina)” ismerte fel. Poór szedett a tehenek „túlérett és száradozó himlőiből kevés nyirkot, s kísérletet tett vele. Az eredményt közleni fogja” - fejeződik be a szerző neve nélkül közölt híradás a Poór szerkesztette Gyógyászat 1077. oldalán. Nem sikerült e közlés nyomára bukkannunk - talán meg sem írta Poór, hiszen három hónap múlva lemondott az „ojtintézet” igazgatói posztjáról is. A stafétabotot ismét Semmelweis Ignácnak (1818-1865) adta át. Győry kartörténete szerint Semmelweis 1861-ben nemcsak a kari könyvtámoki tisztet vállalta el, hanem „1862 márciusában átvette a központi védhimlőoltóintézet igazgatását” is.68 A pontosítást ismét a korabeli Gyógyászat teszi lehetővé. 1862. március 15-én megjelent 15. száma a Vegyesek rovatban közli (247-248. o.): „Az országos középponti ojtintézet (!) igazgatóságáról Poor tr. mint a közkórházi kütegosztály elsődorvosa lemondott, ellenjaval- va lévén a védhimlő-ojtás annak, ki a ragályos himlő-betegek gyógyításával foglalkozik. Az országos középponti ojtintézet további igazgatását Semmelweiss (!) tr., érdemes egyetemi r. tanár - az ojtás kezelését pedig Patrubány Gergely tr. ügyfelünk (ki a himlő- és ojtástanból magántanítói jogot kért egyetemünkön) voltak szívesek magokra vállalni. - T. Ügytársaink tehát, kiknek ojtanyagra szükségök van s azt az orsz. Középp. Ojtintézettől kívánják nyerni, forduljanak ezentúl Semmelweis Ignác tr Úrhoz (Pest, Váci utcza 7. sz.) ebbeli ké- relmökkel”. Néhány héttel később, az április 12-i 15. szám már gyakorlati tudnivalókat közöl a Gyógyászat olvasóival: „Az országos középponti védhimlőojtó-intézet igazgatósága részéről ezennel köztudomásra hozatik, hogy véd-tehénhimlő-beojtásokf. évi april hó 13-tól kezdve, minden héten kétszer, u.m., vasárnap és csütörtökön az orvosi egyetem ujvilágutczai épületében délutáni 3 órakor fognak végeztetni. A felnőttek újra beojtása (revaccinatio) szintén ekkor eszközöltetik”. A lap 321. oldalán megjelent közleményt Semmelweis, mint igazgató és Patrubány mint ojtó-orvos írta alá. Sokáig nem tudtuk, meddig állt a ma legnagyobb magyar orvosnak tekintett, s a gyermekágyi láz megelőzhetőségének bizonyításával „az anyák megmentője” címet kiérdemelt Semmelweis az oltóintézet élén. Az egyik legismertebb Semmelweis-kutató, Benedek István azt állította, hogy „1850-től a védhimlőintézet Központi Oltóintézet néven működött, s néhány éven át Semmelweis volt a vezetője”.69 Nos ezt, a korabeli forrással alá nem támasztott közlést korrigálnunk kell: évekről nem, csupán hónapokról lehetett szó, hiszen 1863. március 30-tól már Patrubány Gergely a Központi Oltóintézet igazgatója. Az előzményekről: a már említett Gyógyászat, azaz ,Az orvostudomány hazai és külföldi fejlődésének, különösen agyógygyakorlatnakközlönye” 1862. április huszonhatodikán kezdi közölni egy pesti gyakorló orvos, Patrubány Gergely „orvos-sebész tudor” a védtehénhim- lő-oltás közegészségi és gyógytani értékéről írt háromrészes dolgozatát. A dolgozat fontos 66 Gzőry 797. 67 Kapronczay 1997, 2945 68 Győry 521. 69 Benedek, 181.
