Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖZLEMÉNYEK - Kiss László: A magyarországi himlő elleni oltóintézetek és az oltóanyaggal való ellátás története 1890-ig
78 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) most a rendes oltásokat csak ezen mazvar oltóanyaggal viszem végbe, s ezt használom hivatalos szállításokra... óhajtanám, hogy honunk más orvosai is főképpen ott, hol majorságok vannak, e tárgyra némi figyelmet fordítanának”.52 A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy Gebhardt „óhajtását” negyedszázad elteltével törvény támogatja majd: a belügyminisztérium 1875-ben elrendeli, hogy „a himlőoltóanyag felfrissítése céljából a tisztiorvosok és járásorvosok... kiszállásaikon tudakozódjanak himlős tehenek után”. Az így oltóanyag nyerésére felajánlott tehén után 5 forintot fizettek a tehén gazdájának.53 Annak ellenére, hogy Gebhardt „intézete”az egész ország területét volt hivatva oltóanyaggal ellátni, még fennállása harmadik évtizedében is akadtak, kik jobban bíztak a bécsi vakcinában. Nyitra vármegye főorvosa, Biatzóvszky János a megyéjében 1846-ban ,jó foganattal béoltott” 7669 személy számára 3 forintért Bécsből hozatott oltóanyagot.54 Volt egyéb kezdeményezés is: a kor kalandos életű, sok mindennel próbálkozó orvosa, Ivanovics András 1838-ban a juhhimlőt ajánlja oltásra a nehezen beszerezhető tehénhimlő helyett.55 Taussig J.H., Sáros megye kerületi seborvosa a Pozsonyban megjelenő Hírnök 1840. március 5-i, 19. számában ,.Figyelmeztetést” tett közzé. Ebből idézünk: „alulírt... (külföldön tett utazása során)... oltóanyagot a berlini középponti oltóbiztosságtól hajszálcsövekben és csont tűkben nem csekély mennyiségben kapni szerencsés volt, s azt a lehető legjobb móddal szaporítani is igyekezni fog... ő ezen tiszta oltóanyagból minden megkeresésre ingyen és örömmel fog egy-egy részt átengedni.” Gebhardt nem részletezte, hogy mi módon szállította az oltóanyagot nagy távolságokra (Vojvodina, Szerbia!), sem azt, megérkezte után hogyan kellett azt tárolni. Ezért érdemes beleolvasnunk Reichard János, temesvári (ma: Timisoara, Románia) főorvosnak az egyetlen orvosi lap, az Orvosi Tár hasábjain megjelent írásába. Leszögezi, hogy az oltás sikere nagymértékben azon múlik, hogyan nyerik, szállítják és tárolják az „anyagot”: „A nyerendő anyagnak legczélszerűbb időpontja a 6-7-dik nap oltás után, midőn az érett himlőnyirok még tiszta, s nem gennyes. A nyert friss folyó állapotban lévő anyag hajszálcsövecskékben így fönntartandó, hogy ezek az anyagnak beszívása után mind a két végeken a láng által megolvasztván, léghatlanul záratnak el, higanyba lemeríttetnek, s kút vagy más sötét s hűvös helyen fölakasztván, a lég, világ s meleg hatása ellen oltalmaztatik.... - A fönntartás tekintetében más módok közt e szokás divatozik, miszerint egy tollszár, melynek hegye vagy czérnafonal, melly egész terjedésben himlőnyirkkal megáztatott, több hónapok alatt fönntartatik, anélkül, hogy a fönnemlített ártalmas befolyások ellen elegendőképen ol- talmaztatnék... ”56 A Reichard által szorgalmazott „hajszálcsövecskés” módszer pontos leírását már egy évtizeddel korábban közölte Pest város tiszteletbeli főorvosa, Magda Károly. Magda „hajcsövecskének” nevezi és megolvasztott spanyolviasszal zárja le.57 1840-ben Magda újra visszatér 52 Gebhardt 1852,33-43 53 Zboray 165 54 Simon 305 55 Gortvay 1950, 679 36 Reichard 82 37 Doctor Magda: Új mód, mikép kelljen a tehenhimlőanyagot (vaccina) folyó állapotban minél több ideig tartani anélkül, hogy ereje elveszne. Orvosi Tár, 1839, Új folyam. III. félév 340-341.
