Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖZLEMÉNYEK - Kiss László: A magyarországi himlő elleni oltóintézetek és az oltóanyaggal való ellátás története 1890-ig
KISS László: A magyarországi himlő elleni oltóintézetek 77 ros, újvilág u. 2. sz. alatt az egyetem orvosi kara épületében földszintn) egész évben minden vasárnap és csütörtökön délután 2-3 órakor és a kerületi városi főorvosoknál - kiknek lakásai táblákkal vannak jegyezve - vasárnap délutáni 3-4 órakor ingyen oltatikf Gebhardt nemcsak oltott, hanem kísérleteket is végzett. Ezekről jómaga így szólt a többször említett előadásában: „Eri több ízben és jelesen 1829-ben több mint 15 tanítványomon, kinek nagyobb része 30 éves volt, s annál fogva már 25 év előtt is oltva voltak, legnagyobb vigyázattal és pontossággal oltási ismétléseket vittem végbe, de ezek után vagy a himlőnek semmi nyoma, vagy pár nap múlva elszáradt álvédhimlő (vaccinois) jelent meg. - Midőn 1846-ban Stáhly Ignácz42 43 44 országos főorvos hivatalos meghagyásából oltási ismétléseket tettem, azoknak hasonló eredmény ök volt..,”45 46Az „oltási ismétlések” mellett ún. visszaoltási kísérleteket is végzett. Ezeknek célja „az emberi szervezeteken többszöri átjárása után elgyengült védhimlőnek tisztítása és felfrissítése” volt tehénbe való visszaoltással. Az első ilyen kísérletet Gebhardt még 1843- ban tette a pesti „barmász-intézetben”, siker nélkül. Újabb kísérletsorozatra 1850-ben került sor, amikor,.felsőbb parancs következésében a megye és városok főorvosainak valamint nekem is meghagyatott, hogy tehénhimlő-visszaoltásokban kísérletek tétessenek”. Gebhardt Zlamál Vilmos46 tanár úrral együttműködve tett eleget a felszólításnak, de ezúttal is sikertelenül. A kísérleteket 1851-ben a teheneket sújtó keleti marhavész miatt abba kellett hagynia, de ígéri hallgatóságának, hogy „kedvezőbb körülmények között a kísérleteket ismétlendem”47 A visszaoltási kísérletek mellett számos helyen történt kísérlet az eredeti tehénhimlő felkutatására és annak matériájával való oltásra. 1841-ben Stájerországban találtak tehénhimlőben szenvedő tehenet. A himlőhólyagjaiból nyert nyirkot Gebhardt is megkapta. E nyirok ,yzaporíttatván, abból a megyei főorvosoknak is küldetett oltóanyag” ,48 Hasonló eset ismétlődik 1850-ben. A kismartoni kerületben lévő Fehéregyház49 mezőváros közelében, egy urasági major tehenészetében két tehén „tölgyén” is hólyagokat fedeztek fel. Az odahívott Dan- csek-Dajka50 kismartoni főorvos ezt tehénhimlőnek diagnosztizálta és saját kezűleg „csőbe” vett belőle nyirkot, amit eljuttatott Geringer báróhoz. Geringer a nyirkot Gebhardtnak adta át. A folytatásról így tudósította hallgatóságát Gebhardt: „En ezzel az anyaggal... folytatom az oltásokat most már a 75-iggeneratióig, ezt küldöm szét a főorvos és oltóorvos uraknak, evvel láttam el múlt évben (1851) a Vojvodinát és Szerbiát51 is... Hogy pedig a régiebb bécsi oltóintézetből kapott... anyaggal fel ne cseréltessék, 42 Az azóta lebontott, volt jezsuita kolostor földszintjének alaprajzát és benne az intézetek elhelyezkedését 1867 körül közli Hőgyes Millenniumi Emlékkönyve (1896) a 361. oldalon - nem tesz említést oltóintézetről 43 Ez úton is köszönöm dr. Dömyei Sándornak, aki ezt a hirdetést megtalálta és önzetlenül rendelkezésemre bocsátotta. 44 Stáhly Ignác (1787-1849), György fia 45 Gebhardt 1851, 50. 46 Zlamál Vilmos (1803-1886), a pesti állatorvostani intézet („barmász intézet”) igazgatója, az orvosi karon az állatorvostan professzora 47 Gebhardt 1852,32. 48 Gebhardt 1852,33 49 Fertőfehéregyház (Donnerskirchen) 50 Dancsek/Dantsek-Dayka/Dajka József (1806-1882), 1842-ben Bécsben szerzett oklevelet. „1852-ben Fertőfe- héregyházán vakcinát termel” (Dörnyei, 2010, 63). 51 1848-49 után az osztrák neoabszolutizmus Bács-Bodrog, Temes, Krassó megyékből és Szerém vármegye két kerületéből külön, Bécsből igazgatott közigazgatási egységet szervezett „Temesi Bánság és Szerb Vajdaság” néven (Magyar Történelmi Fogalomtár. II. kötet, Gondolat, Bp., 1989, 229).
