Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kótyuk Erzsébet: A "Szemészet" című folyóirat 150 éve
144 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) Az előfizetők toborzása azonban nem járt sikerrel, ezért külön lapszám megjelentetésére nem voltak meg az anyagi feltételek. Ennek az lett a következménye, hogy a Magyar Szemorvostársaság fennállásának 25. évfordulóját méltató írások az Orvosképzés című lapban láttak napvilágot. A következő évben, 1930-ban is csak egyetlen, csökkentett terjedelmű szám jelenhetett meg. A gazdasági nehézségek és a lap megjelentetése körül kialakult pénzügyi gondok miatt a Szemészetet 1932-ben - a korábbiaktól eltérően - az Orvosképzés (XXII. évf. októberi szám) című hetilap külön füzeteként adták ki. A Szemészet egyik lapszámaként jelent meg az a Horay Gusztáv által szerkesztett és 1935-ben kiadott kötet, amely tulajdonképpen egy jubileumi kiadvány volt. Grósz Emilt köszöntötték barátai és hálás tanítványai, amint ez a könyv ajánlásban is olvasható:„professor úrnak egyetemi nyilvános rendes tanárságának 30. évfordulója alkalmából a 70. születése napján mély tiszteletük és szeretetük jeléül". A folyóirat újraindítására 1938-ban történt újabb kísérlet. Fizetett hirdetések megjelentetésével és különböző anyagi támogatások bevonásával sikerült megteremteni a pénzügyi alapot a lap kiadására. A vagyoni biztonság lehetővé tette, hogy visszanyerje régóta vágyott önállóságát, és a továbbiakban ne egy másik folyóirat mellékleteként jelenjen meg. Az új sorozat bevezetőjét Grósz Emil írta, s egyben bejelentette: „elérkezett az idő, hogy a szerkesztéstől visszalépjek. [...] Megtettem azt, ami kevés tőlem tellett, szívből kívánom, hogy utódaim többet tehessenek,”38 A Szemészet történetében új fejezet kezdődött: a Magyar Szemorvostársaság hivatalos közlönyeként szereplő folyóiratot ezt követően a társaság mindenkori titkára és jegyzője szerkesztette. Ennek megfelelően a lap irányítói Pelláthy Béla (1895-1966) és Grósz István (1909-1985) voltak. Az új vezetés évente két lap kiadását tervezte, megnövelte a példányszámot, és - az addigiaktól eltérően - a tartalomjegyzéket öt nyelven közölte. Az volt a cél, hogy a folyóirat, még inkább összefogja a szemorvos társadalmat. Ennek érdekében díjmentesen eljuttatták minden kórházba, klinikára és könyvtárba, valamint a magán- és egyetemi tanároknak is megküldték. A második világháború kitörése megakasztotta a nagyreményű újrakezdést. A második nagy világégés idején - 1939-től 1944-ig - a lapszámok ugyan rendszeresen megjelentek, de az említett okok miatt a terjedelmük jelentősen csökkent, alig érte el a három ívet. A lap egy-két eredeti közlemény mellett a nagygyűlésekről közölt rövid tudósításokat, és a tartalomjegyzék már csak magyar nyelven látott napvilágot. A Szemorvostársaság 1941-ben lezajlott tisztújító közgyűlését követően Nónay Tibor (1899-1985) titkár és Grósz István jegyző lettek a Szemészet szerkesztői. Ebben az évben hunyt el Grósz Emil, a Magyar Szemorvostársaság egyik alapítója, és aki közel három évtizedig szerkesztette a Szemészet folyóiratot. A lap fekete keretes címlappal jelent meg, jelezvén hogy a szemésztársadalom gyászol. „A magyar szemészet nestora, a magyar orvosi tudomány büszkesége, egyetemünk, orvosi közéletünk, közegészségügyünk nagy alakja, a nagy tanító- és gyógyítómester, nincs többé” - kezdte megemlékezését Horay Gusztáv. Ezt követően Grósz sokoldalú tevékenységét méltatta, amely nemcsak a szemészet tudományára, hanem az egész magyar egészségügy fejlődésére kiemelkedően hatott.39 38Szemészet, 1938. 4. 39Szemészet, 1941. 2. sz. 3.
