Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kótyuk Erzsébet: A "Szemészet" című folyóirat 150 éve
KÓTYUK Erzsébet: A „Szemészet" című folyóirat 150 éve 145 A folyóirat 1942-ben rövidített terjedelemmel ugyan, de két külön számmal látott napvilágot. A társaság a világháborús években a fokozódó pénzügyi gondok és az egyre emelkedő nyomdai árak miatt, egyre nehezebben tudta kiadni a lapot. A folyóirat folyamatos megjelenése érdekében ismét a szakma erőteljes összefogására volt szükség. A szerkesztőség úgy határozott, hogy mindent elkövet a folytonosság fenntartása érdekében és évente legalább egy számot megjelentet. A Szemorvostársaság elnökének a javaslatára a klinikák igazgatói vállalták, hogy a továbbiakban hozzájárulnak a folyóirat kiadási költségeihez. A lap anyagi biztonságának megteremtését célozta a tiszteletpéldányok számának jelentős csökkentése, valamint az, hogy a közölt ábrák nyomdai költségeit a szerzőkkel fizettették meg. A bevezetett intézkedések ellenére, az elkövetkező években csak egy-egy összevont lapszám megjelentetésére volt fedezet. A Szemészet folyóirat 80. évfordulóját és Magyar- ország Szemorvosainak Egyesülete megalakulásának 40. évfordulóját ünneplő összevont lapszám 1944-ben jelent meg, amelyben Györffy István méltatta a jeles eseményeket. Visz- szapillantásában felidézte a sikereket és szólt azokról a nehézségekről, amelyeket az egyesületnek és a szakmának kellett leküzdenie a lap megmentése érdekében.40 Ezt követően a folyóirat kiadása négy évig ismét szünetelt. A második világháború utáni években, a baloldali diktatúra bevezetése után a hatalom egyik első lépéseként feloszlatta a korábban szerveződött egyesületeket, köztük a Magyar Szemorvostársaságot is. A kormányzat az egészségügy átszervezése közben létrehozta az Orvos- Egészségügyi Szakszervezetet, és Szemész Szakcsoportként ide sorolta be a volt Magyar Szemorvostársaságot. A szakcsoport 1948 októberében tartotta alakuló közgyűlését, ahol Horay Gusztávot elnökké, Grósz Istvánt főtitkárrá választották. Az utóbbi tisztség- viselő bejelentette, hogy közös összefogással sikerült elérni, hogy a Szemészet című újság a jövő évtől újra megjelenjék. A lapnak új politikai rendszerben, és addig ismeretlen keretek között kellet megtalálnia azokat a lehetőségeket, amelyek biztosították a szakmai függetlenséget és a folytonos megjelenést. Az idegen, a szakmai- és a közélet minden területét átszövő és ellenőrző rendszer elvárásainak valamilyen szinten meg kellett felelni, ellenkező esetben a lap megjelenését nem engedélyezték volna. A folyóirat anyagainak összeállításán érezhető a megfelelni akarás szándéka. Ez azonban nem róható fel a szerkesztők, illetve a szerkesztőbizottság bűnéül. Aki kicsit is ismeri a szocialista időszak ideológiáját, nem csodálkozik azon, hogy Sztálin születésnapját, vagy az októberi forradalom évfordulóját köszöntötte a lap. Ezek a kötelezően közölt anyagok csak a hasznos információra fordítható terjedelmet csökkentették, a lap szakmai színvonalát nem rontották. Mozgalmas évek következtek a folyóirat történetében. Az újjászületett Szemészetet 1949-ben 1-4. összevont számmal indította útjára Horay Gusztáv szerkesztő és Bíró Imre felelős szerkesztő. Az eredeti írások mellett bőséges folyóiratszemlét közöltek, valamint név- és tárgymutatót is közreadtak. A külföldi folyóiratok ismertetésének ebben az időszakban különös jelentősége volt: a rendszer elszigeteltsége közepette ezek alapján tájékozódott a szakma a külföldi eredményekről. A lap — a korábbiaknak megfelelően - továbbra is beszámolt a Szemész Szakcsoport tudományos üléseiről. Horay és Grósz István az elmúlt időszakot összegző soraikban többek között leszögezték: „.munkánk nem volt hiábavaló. Tudományos üléseink nívója, az előadásra került anyag változatossága, 40 Szemészet, 1944. 1-2 sz. 1.
