Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 311 További okok között olvashatunk a viktoriánus korabeli erkölcsökről, a nők szerepéről, a politikai- és társadalmi események nyomán bekövetkezett divat változásairól és a feminizmus erőteljesebb jelenlétéről. Mindezek számbavételével Steele kimerítő választ ad arra a kérdésre, hogy mi és miért volt a fűzőt ellenzők és a fűzőt védelmezők álláspontja, és hogy miért éppen a 19. században tapasztalhatunk akkora felbolydulást a füzőviselet és a tight- lacing gyakorlata körül. A fentebb már tárgyalt forrásokat itt Steele korabeli fűzőkészítői- és kereskedői hirdetésekkel egészíti ki, amelyek kiválóan tanúskodnak az egyes típusok felbukkanásáról, illetve letűnéséről, valamint a technikai fejlődésről, változásról. Kétség kívül az egyik legérdekesebb része a könyvnek a fűzőviselet egészségügyi vonzatait tárgyalja. 1800-as évekbeli orvosi beszámolók alapján Steele sorra veszi azokat a betegségeket, egészségügyi problémákat, amelyekkel a kor orvosai a fűzőt, illetve a szoros fűzőviseletet támadták. A lista megdöbbentően hosszú és számos ponton igen meglepő. Steele kellő kritikával áll az orvosi vélekedésekhez. A történész egy igen nehéz feladattal találja magát szemben, amikor elmúlt idők diagnózisait igyekszik megítélni, ezért kellő óvatossággal kell ezekkel a forrásokkal bánni. Steele megfelelő távolságot tart, és több korabeli feltételezésnek és a fűzőviselettel kapcsolatos legendáknak az igazságtartalmát sikeresen kérdőjelezi meg, azonban sok helyen feltételezésekbe is bocsátkozik. Alaposan megvizsgálja a század két fűzőtípusát, az ún. homokóra-sziluett fűzőt és az S-sziluett fűzőjét és önkéntesek segítségével vizsgálja meg, hogy ma melyik típus milyen hatással van a női fizikumra. Természetesen az írónő érinti a ruhareformerek munkásságát is, amelyet az orvosi ellenérvek növekvő száma ugyan előre lendített, ám túl nagy sikert a reformruházat nem aratott. Hazánkban is számos korabeli orvosi disszertáció maradt fenn, amely a női öltözködés problémájával, azon belül is elsősorban a fűző problémájával foglalkozik. A magyar orvosok véleménye teljes mértékig megegyezik a Steele által feltárt orvosi diagnózisokkal, mind az igaznak, mind a tévesnek bizonyult megállapítások tekintetében. Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy hazánk korabeli orvosai írásaikhoz külföldi forrásokat használtak-e, vagy saját tapasztalatukról van szó. Steele nem hagyja magyarázat nélkül a tight-lacing jelenségét sem. Egy teljes fejezetet szentel a szoros fűzés gyakorlatának kifejtésére, amelyben olvashatunk a szoros fűzés számszerűsített adatairól, a 19. század ideálisnak tekintett női alakjáról, azonban a válasszal, hogy miért is fűzték magukat szorosan a kor hölgyei, adós marad. Nyilvánvalóan erre egyéni vélekedéseket, forrásokat találni nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Léteznek ugyan korabeli beszámolók a tight-lacing gyakorlatáról, azonban ezek valóságtartama nem bizonyítható. Olyan levelekről van szó ugyanis, amelyek egy 19. századi angol női lapnak íródtak. A levelekben nők számolnak be a saját derékméretükről és arról, hogy hogyan küzdik egyre lejjebb és lejjebb a derékbőségüket. Természetesen ezek a levelek nem tekinthetőek biztos forrásnak, főleg nem a konkrét számok tekintetében, azonban annyi bizonyos, hogy ezek a források jól mutatják: a karcsú, lehetőleg minél karcsúbb derék rendkívül sokat jelentett a kor hölgyeinek. Steele rámutat, hogy fontos a kor nőképét is figyelembe vennünk, amikor a fűzőről és a szoros fűzés gyakorlatáról beszélünk. De ennél is továbbmegy: a fűzőt mint fétiseszközt vizsgálja meg a tight-lacing összefüggéseiben. Mit engedett meg a viktoriánus morál a divat terén a nőknek? És vajon mi az, ami már erkölcstelennek számított és miért? Steele eljut tehát addig, hogy a fűzőnek és a fűzés módjának lehettek szexuális jellegű jelentései is. Zola Nanájának ábrázolásával híres festményén Manet a szatén fűző erotikus
