Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
KÖNYVSZEMLE
294 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) Kedvessy György Budapesten született polgári családban. Középiskolai tanulmányait a Ciszterci Rend budai Szent Imre Gimnáziumában végezte, ahol kitűnő eredménnyel érettségizett. Humán beállítottsága ellenére jelentkezett a budapesti egyetem gyógyszerész szakára. Ebben nagy szerepe volt vidéki rokonának, aki patikatulajdonosként támogatta Kedvessy György tanulmányait. Az 1930-as évek gyógyszerészképzési gyakorlatának megfelelően először gyógyszerész-gyakornok volt egy budapesti patikában, és két év után kiváló eredménnyel sikeresen letette a gyógyszerész gyakornoki vizsgát. Majd újabb két év egyetemi tanulmány után, 1936-ban summa cum laude diplomát szerzett. Ekkor hívta meg munkatársnak Mozsonyi Sándor (1889-1976) professzor az általa vezetett Gyógyszerészeti Intézetbe, ahol 1959-ig dolgozott. 1936-1940 között az orvosi kar hallgatójaként látogatta az előadásokat. 1938- ban ismét summa cum laude védte meg doktori diplomáját. Értekezésében főként kivonatok és tinktúrák kémiai vizsgálatával foglalkozott, témáját Mozsonyi professzortól kapta. Doktori védése után az intézet kémiai laboratóriumát vezette, főleg analitikai és kémiai vizsgálatokat végzett. Mellékállásban drogokkal és teák minőségi vizsgálatával is foglalkozott. Ekkor kezdett hazai és külföldi szaklapokban publikálni, főleg németül és olykor angol nyelven is. 1939- ben saját költségén külföldi tanulmányútra ment, ahol osztrák és német gyógyszergyárakat látogatott meg. 1941-ben előbb fizetéses egyetemi gyakornok, majd fizetéses egyetemi adjunktus lett. Közben irányította a gyógyszerészhallgatók galenusi laboratóriumi gyakorlatait és a disszertánsok munkáját. Bár már ekkor elegendő tudományos munka állt mögötte az egyetemi magántanári kinevezéshez, politikai okok miatt erre csak 1944-ben kerülhetett sor. Tudományos próbaelőadását a galenikus gyógyszerkészítmények újszerű vizsgálatáról tartotta. 1944 decemberétől 1945 októberéig kényszer-kitelepítésen volt Németországban, mint a budapesti egyetem fiatal, 30 éves oktatója. A kitelepítés hivatalos oka az volt, hogy a háború alatt is folytathassák a magyar egyetemi hallgatók tanulmányaikat. Hiába kérte felmentését, feljebbvalói kényszerítették az utazásra. A hazatérés örömét szinte azonnal beárnyékolta a politika. 1945. novemberben az egyetem Igazoló Bizottsága elé idézték, és a tárgyaláson állásából felfüggesztették, mert nyugatra ment. Mind az oktatókra, mind a hallgatókra rásütötték, hogy „nyugatosok” voltak. Kedvessy erkölcsi és anyagi kárvallottja lett ennek az igazságtalan meghurcoltatásnak. 1946. áprilisban bírósági tárgyaláson sikerült igazát bizonyítania és visszahelyezték állásába. Rendkívül érdekfeszítő, megrendítő és tanulságos részletek olvashatók Kedvessy György eredeti naplójából a háborús körülményekről, az elindulás, az út és a kint töltött időszak, valamint a visszatérés viszontagságairól. A tényszerű, minden indulatot mellőző naplórészletek és visszaemlékezések nagyobb hatásúak, mint bármilyen más történeti feldolgozás. Az 1950-es évek félelmetes légkörében a volt „nyugatosoknak” többször kellett resz-ketni az állásukért. 1953-ban még az Egészségügyi Minisztériumba is behívták, és olyan erkölcstelen ajánlatot kínáltak számára, amit ő gondolkodás nélkül visszautasított. Ezt igen rossz néven vették a minisztériumban és ezért számos hátrányos következmény érte. Kedvessy és a pesti kar kapcsolata nem volt felhőtlen, bár ő ezt nagyon diplomatikusan kezelte. 1959. szeptember 1-től Kedvessy György professzort nevezték ki a szegedi Gyógyszerészeti Intézet vezetésére a nyugdíjba vonuló Dávid Lajos professzor után. Dávid
