Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 295 professzorral már korábban elégedetlen volt a hivatalos vezetés politikai okok miatt, ezért nem is fejlesztették Szegeden a gyógyszerészi kart. Kedvessynek eleinte nagyon rossz körülményekkel kellett szembesülnie. 1962-től az ő javaslatára nevezték át Gyógyszertechnológiai Intézetre, illetve az általa oktatott tárgyat gyógyszertechnológiára. Az új elnevezés, Európában a másodikként, sokkal jobban kifejezte a tanszék profilját. A gyógyszertechnológia elméleti és gyakorlati tananyagot tartalmilag teljesen korszerűsítette. Az oktatásban és a kutatásban Kedvessy támaszkodott a fizikai-kémiai és - kiemelten - a kolloidikai ismeretekre, lényegében elsőként alkalmazta a kolloidika eredményeit a gyógyszerészetben. 1963-ban jelent meg Gyógyszertechnológia című tankönyve, amelyet 1981-ig ötször adtak ki és a budapesti karon is kötelező tankönyv volt. 1983-ban kelt az intézet első szabadalma, melyet még öt szabadalom követett 2011-ig. Kedvessy professzor tudósként a magyarországi gyógyszertechnológiai kutatások első számú szakembere volt. 1984-ben vonult nyugdíjba a tanszék éléről. Kedvessy professzor 1963-1967-ig a szegedi egyetem egyetlen rektorhelyettese volt, 1967-1979 között 12 éven át dékáni megbízásban vezette a Kart. Közéleti, szakmai tevékenysége, emberi helytállása a legnehezebb időkben is, példaként szolgál mindenki számára. Ráczkevy Edit Kiss László: Adalékok az egészségtan oktatásának történetéhez. A dietetikától a társadalomegészségtanig. (Szent György Könyvek) Keszthely, Balaton Akadémia Kiadó, 2014. 50 p. A három rövid lélegzetű írást tartalmazó kiadvány vezérfonala az egészségnevelés, az egészségtan különböző szinten és fórumon való oktatásának hazai története. Az első fejezet szövege (Az egészségtan oktatásának története Fodor Józsefig) eredetileg előadásként hangzott el. Amennyiben a klasszikus dietétika tárgykörének ókori gyökeréig tekintünk vissza, vagy - a hazai medicina vonatkozásában - a 16. századi Erdélyben tevékenykedő Paulus Kyr egészségtanát (Sanitatis studium) taglaljuk, egyértelmű az egészségtan több száz éves jelenléte az orvoslásban, a szakirodalomban és az oktatás, nevelés különböző szintjein. Tagadhatatlan, hogy az első jelentős eredményeket felmutató egészségnevelő Fodor József volt, de - mint a szerző megfogalmazza -: „ ...semmit sem von le Fodor érdemeiből, ha tudatosítjuk: nem ő volt az első... ” Markusovszky Lajos orvosi szemléletének is fontos eleme volt az egészségnevelés, az orvosok ebbéli kötelességeinek megfogalmazása. Már avatási értekezését is e témában írta Az orvos mint nevelő címmel, 1844-ben. Pályafutása során - kimondva, vagy kimondatlanul - nyomon követhető az egészségtani ismeretek széleskörű terjesztésének szándéka. (Pillantás a hídról — Gondolatok Markusovszky Lajos halálának 100. évfordulóján) A harmadik írás az iskolai egészségtan oktatás pozsonyi kiválóságáró, Pávai-Vajna Gáborról emlékezik meg. Pávai-Vajna legfőbb - következésképp legismertebb - működési területe a tuberkulózis kutatása, a tüdőbetegek gyógyítása volt. Törvényszerűen kapcsolódott a tuberkulózis elleni küzdelemhez az egészségnevelés, az egészségügyi felvilágosítás.
