Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Simontornyai-Scheiber Mária: A budai Városmajor utcai Bíró Dániel kórház története
SIMONTORNYAI - SCHEIBER Mária: A budai Városmajor utcai Bíró Dániel kórház története 173 „felülvizsgálatra”, mi svéd védőpajzs alatt képzeltük magunkat. Az élelmiszerraktárt persze kifosztották. 1945. január 14-én délután nyilasok és néhány sváb katona ismét „vizsgálni” jöttek és válogatták, hogy ki zsidó és ki keresztény. Vilma, aki konyhalány volt és Józsi bácsi a fűtő keresztény papírjait elfogadták, de nem mindenkiét fogadtak el. „A keresztényeket” az alagsorba terelték és katona „vigyázott” rájuk. Éjjel megpróbáltunk kimenni az udvarra, de nem sikerült. Mikor másnap a nyilasok elmentek, akkor derült ki, hogy aki nem tudott járni, azt az ágyában, aki járóképes volt, azt az udvaron lőtték agyon. Bombázás volt, meg lövöldözés, de mi az alagsorban nem tudtuk, hogy ez a lövöldözés mit jelent. Estefelé a közeli iskolából, ahol valamilyen magyar csapat volt, egy főhadnagy jött át, aki láthatóan megrendült és átvitte az életben maradottakat az iskolába, kivéve engem és Lusztignét, aki a kórház igazgatójának a felesége volt.37 Mindkettőnket jól ismertek az utcában és ezért nemcsak saját érdekünkben, hanem hogy a többi „keresztényt” ne kompromittáljuk, a szüleimmel, egy nagyon közeli barátnőmmel és Vilmával egy másik házba fogadtak be. Sajnos nem emlékszem se Vilma,38 se Józsi, se a magyar tiszt nevére. Pedig szerintem a rendes emberek nevét is meg kellene említeni. Nem tudom már azt sem, hányán voltak a kórházban, hányán menekültek meg. Kb. 40-en, azt hiszem. Schneider Agnes visszaemlékezése39 A tragédia napján Schneider Ágnes hamis törzslapjában ez áll: evangélikus. Az igazoltatás a portán kezdődött. O a két csoport közül a zsidókhoz állt. Vilma segédápolónő40 figyelmeztette, mutassa igazolványát. így levitték a pincébe, míg másokat az irodába, a portára. Itt voltak másfél napig. Hallották a lövéseket. Mikor felmentek, élőt nem találtak. A nyilasok bentről kilőttek, ötösével küldték ki az áldozatokat az udvarra és ott halomba lőtték őket. Volt egy urológus-professzor, magas, ősz hajú. Őt az ágyban lőtték le, a többi fekvőbeteggel együtt. A professzort utólag hozták be, talán a János-szanatóriumból? Rady Dénes volt a gondnok. Átküldte a zsidó betegeket. Akik hamis vagy valódi keresztény papírt mutattak fel (kb. 15-20-an), megmenekültek. Akik eltemettettek Az áldozatokat 1945 tavaszán, zsidó pünkösdkor a régi orthodox Csörsz-utcai temetőben a három Freudiger sírkő mellett álló, szép fehér márvány sírkő alá temették. Ezen 85 nevet olvashatunk. 150 áldozatról tudunk, de egy részüknek vagy nem volt hozzátartozójuk, vagy nem volt aranyuk, ti. 2 kg aranyért készítették el a teljes sírkövet. A héber nyelvű sírkőfelirat magyar fordítása41 a következő: 37 A levél kelte: 1990. aug. 4. 38 Tévedés! A kórház gondnokának a felesége volt (a szerző megj.) 39 Készült 1990. nov. 15-én a Kútvölgyi úti kórházban 40 Szalai Vilma ( a szerző megj.) 41 A Budapesti XII. területi Csörsz utcai orthodox temetőben levő sírkő héber nyelvű felirata magyar fordítását Horovitz László készítette.
