Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)

TANULMÁNYOK - Kótyuk Erzsébet: A "Szemészet" című folyóirat 150 éve

KÓTYUK Erzsébet: A „Szemészet" című folyóirat 150 éve 137 összevetve igen kedvezőtlenül alakult. A jelentések „hazánk közel huszonegyezer lélekből álló, világtalansággal sújtott népességéről" számoltak be. Feuer Nathaniel több tanulmány­ban is foglalkozott a vaksági okokkal, elsősorban az országot sújtó trachoma epidémiával. Számadatokkal bizonyította, hogy e téren mennyire súlyos a helyzet hazánkban. Eredmé­nyeiről Feuer az illetékes minisztériumot is tájékoztatta, és a fertőzés okait is felsorolva, intézkedési javaslatokat tett a kór továbbterjedésének a megakadályozására. A Szemészet - érthető módon - kiemelten kezeli a témát és a betegség megelőzéséről, diag­nosztizálásáról, gyógymódjairól szóló írásoknak jelentős teret biztosít. Egyre több esetleírás jelenik meg a témában, egységesülnek a betegséggel kapcsolatos szakkifejezések, formáló­dik, és egyre inkább letisztul a szemorvosi magyar szaknyelv. A Franklin Társulat 1886-ban jelentette meg Csapodi István: Látás-próbák című művét, amelyet a szakma lelkesen fogadott és a folyóirat méltatott: örömmel kell fogadnunk, mert a magyar irodalomban egyedül áll, és általa mindenki nagy hézagot érezhet kipótolva [...] a magyar látáspróbák a külföldiekkel méltán vetélkedhetnek. ”6 A Csapodi-féle látáspróbák fontosságát a gyakorlat is bizonyította, hiszen a 20. század második felében az optikai szak­üzletekben gyakorta találkozhattunk vele. A folyóirat révén a magyar szemorvos társadalom rendszeresen tájékozódhatott a sze­mészet külföldi helyzetéről, a szemész-társaságok - angol, német, francia — éves rendez­vényeiről, valamint a nemzetközi szemész-kongresszusokról. E témában íródott Grósz Emil (1865-1941) 1888-ban, két részben közölt több oldalas tanulmánya, amely átfogó ké­pet nyújtott a szemorvoslás európai helyzetéről, színvonaláról, és az elért eredményekről.7 A cikket záró bekezdésben a szerző így nyilatkozott: „elszomorít az a tévhit, mely a külföl­dön egyetemünkről létezik. Sokan azt hiszik, hogyha vannak is Magyarországon jó orvosok, azok külföldön tanultak s viszonyainkat egyenrangúaknak mondják egy félvad primitív nép államháztartásával. Azok pedig, kik még nem zárkózhatnak el a magyar tudomány elől, szentül meg vannak győződve, hogy Magyarország Austria (sic!) egy provinciája s a tan­nyelv német. Rajtunk a sor, hogy minden erőnkből igyekezzünk eloszlatni e tévhitet s köte­lességemnek tartom saját gyenge erőmet is ez eszme szolgálatának felajánlani ”.8 A Szemészet című folyóirat 1889-ben még mindig az Orvosi Fletilap mellékleteként, de új fejléccel jelent meg. A lap szerkesztésében a leginkább feltűnő, hogy a hasábszámozásról áttértek az oldalszámozásra és egyre több illusztrációt közöltek. A szerzők között újabb nevek tűntek fel: Issekutz László tanársegéd és Neupauer Gusztáv szemklinikái gyakornok, valamint az igen tehetséges Schulek tanítvány Grósz Emil. A Szemelvények, a Könyvismer­tetések és a Vegyesek rovatok továbbra is igen színesek és változatosak maradtak. A szűnni nem akaró trachoma járvány súlyos feladatok elé állította a szemorvos társa­dalmat. A Szemészet, mint szakmai fórum, a betegséggel kapcsolatos számos írásnak bizto­sított helyet. Az 1890. évi 3. számban részletesen ismertette Feuer Nathaniel Trachoma-út­mutató című könyvét. A fejezetenként bemutatott kötet, többek között tárgyalta a trachoma elleni hatósági eljárásokat, illetve óvintézkedéseket, valamint az illetékes minisztérium által kiadott körrendeleteket, azok végrehajtását és az előforduló hiányosságokat. A következő 6 Szemészet, 1888. 5. sz. 89-93. 7 Szemészet, 1888. 5. sz. 92-98. -6. sz. 128-132 8 Szemészei. 1988. 6. sz. 132.

Next

/
Oldalképek
Tartalom