Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kölnei Lívia—Varjassy Péter: A jeruzsálemi Szent János Lovagrend ispotályai a középkori Magyarországon
12 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) 1371-ben Bandonus de Luca (ordinis Scti Joannis Hyerosolomitani de Strigonio, perceptor Domus Hospitalis Setae Crucis de Strigonio)21, 1534-ben pedig Tamás a „domus Hospitalis s. Crucis de Strigonio” magisztere.27 28 2.2. Az esztergom—hévízi Szent Erzsébet rendház, fürdő és ispotály (1238 — 1543) A johanniták másik esztergomi rendháza és ispotálya a középkori Hévíz (Aquae Calidae; Taplycha; Tapulcha; Toplicha; Héw wyz) területén volt. A mai Bajcsy-Zsilinszky út 14-18. számú telkeken meleg vizű tó terült el, amelyet a Szent Tamás-hegyből fakadó meleg források tápláltak. Ezek környékén alakult ki a középkori Hévíz (Tapolca) település. A település eredetileg királyi birtok volt, amelyet 1201-ben Imre király a rajta levő telkekkel, mansiókkal (jobbágytelkekkel), épületekkel és lakóival együtt az esztergomi káptalannak adományozott. Hévíz forrásainál III. Béla király felesége, Anna királyné közfürdőt (balnea communia) létesített. Ezt a fürdőt a hozzá tartozó földdel együtt IV. Béla király 1238-ban a keresztesek esztergomi házának adományozta. Az oklevélben az adományozott egyértelműen az Is- potályos Rend, a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend esztergomi háza. Ezt azért lényeges kihangsúlyozni, mert számos kitűnő történeti és orvostörténeti munka ezt az adományt a stefanitákhoz, a szentkirályi keresztesekhez köti. Az oklevél, ill. későbbi átírásának idevágó szövege magyar fordításban így hangzik: „... a jeruzsálemi Ispotályos Rend házának... bizonyos esztergomi közfiirdőket, amelyeket egykor Nagyanyánk, a jó emlékezetű Anna úrnő alapított, az elődeink által erre vonatkozóan ugyanennek a háznak adott szabályozás és szabadságlevél szerint...”.29 A „Monumenta ecclesiae Strigoniensis” is johannitákat {Domui hospitalis Jerosolymitani) említ.30 Erre a meleg vizes fürdőre vonatkozhat Jiczcháh ben Moseh bécsi rabbi 1250-1260 táján írt levele, amelyben az osztrigoszi melegvizes fürdőhelyet említi. Feltételezhető, hogy a keresztesek már a 13. században kórházat építettek a fürdő mellé. A hőforráshoz kiépített közfürdő nemcsak biztos bevételi forrást jelenthetett, hanem a gyógyvíz lehetővé tette a balneoterápiát, a betegek gyógyítását. A középkorban megszokott dolog volt ispotályt építeni hévvizek mellé. Ebből a korból, a 13-14. századból az esztergomi Szent Erzsébet-egyház ispotályára vonatkozó okleveles adatokkal még nem rendelkezünk. 27 Reiszig Ede: A János-lovagok birtokviszonyai Magyarországon. Történelmi Tár. Bp„Magyar Történelmi Társulat, 1911. 385. 28 Horváth István, M. Kelemen Márta, Torma István: i.m. 138. 29 Fejér, Georgius: Codex diplomatics Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis, .Tomus IV. Vol. 1., Budae, Typis typogr. Regiae Universitatis Ungaricae, 1829, 106.: (A. Ch. 1238. Idem Bela bona Cruciferorum de Alba specificat ac confirmat. ... Domui itaque Hospitalis ierosolymitani... Item confirmauimus eidem domui quaedam balnea communia in Strigonio, quae fecit fieri Auia nostra, bonae memoriae Domina Anna, secundum normam et libertatem a praedecessoribus nostris eidem domui super hoc concessam.... E Diplomatario Crucifer. Tom. II. 12.) 30 Knauz, Ferdinandus: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. Tomus primus, Strigonii, Aegidius Horák, 1874, 326. „Bela IV. Rex Domui hospitalis Jerosolymitani de consilio et consensu Roberti Archiepiscopi Strigon. ac aliorum reditus ac terras quasdam, in specie autem „quaedam balnea communia in Strigonio, quae fecit fieri Avia nostra Domina Anna, secundum normam et libertatem a praedecessoribus nostris eidem domui super hoc concessam”, confert. Datum quarto Kalendarum Febr. (1238. 20. Jan.) Fejér Cod. dipl. IV. I. 106. 109 et iterum IX. V. 153. e transmuto Ludovici Magni Regis a 1377., sed hic errore Belae III. adtribuit.”
