Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés európai gyakorlata
KAPRONCZAY Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés 71 részek számát 100 főre becsülte.15 Perényi József 1971-ben — saját kutatásai alapján - kétségbe vonta Emyey József adatait és a gyógyszerészek számát 200-ra tette. 16 Mindenesetre megállapítható, hogy a 18. században életbe léptetett gyógyszerészettel foglalkozó törvények, rendezési elvek elsősorban a betegellátást kívánták szolgálni, másrészt a magasabb képesítés megszerzésére akartak ösztönözni. A gyógyszerészhiány megszüntetése érdekében nem léphettek fel a törvény erejével, hiszen a törvényt előkészítők tudták, hogy hosszú folyamattal állnak szemben. A céhszerű gyógyszerészképzés ellen sok panasz volt: még 1798. szeptember 19-én egy helytartótanácsi irat arról panaszkodik, hogy a gyógyszerészek gyakran ími-olvasni alig tudó tanulókat vesznek fel, így a tiszti orvosok feladata e problémát felszámolni. Másfelől továbbra is megoldatlan kérdés, hogy a legtöbb patikában csak a tisztiorvos előtt vizsgázott gyógyszerész működik. Az 1786. február 24. helytartótanácsi rendelet azoknak adott felmentést a további tanulmányok és vizsgakötelezettség tárgyában, ha ezt a vizsgát 1770 előtt tették le. A Generale Normativum (1770) rendezte az orvosképzés ügyét, 1774-ben meghatározták a gyógyszerészképzés normáját is. E szerint az egy éves kurzuson, latin nyelven kémiát, botanikát és gyógyszerismeretet hallgattak. A tanulmányok végén záróvizsgát tettek, a vizsga és oklevél díját 82 forintban határozták meg. Az orvosi karon történő gyógyszerészképzéssel ezt a formát kivonták a céhes hatáskör alól. Ezzel együtt megszűnt az 1749. május 29.-én kiadott rendelt is, amely szerint a gyógyszerészek képesítői az illetékes vármegyei tiszti orvosok voltak.17 1806-ban szigorították a latin nyelvbeli előismereteket, 1811- ben bevezették a természetrajz (historia naturalis specialis) tárgyat, amelynek tanára egyben a záróvizsga egyik vizsgáztatója lett. Ekkor a vizsgáztatók közül kiemelték a gyógyszerészmestereket, mivel „nem éltek”a kérdezés jogával, így a hallgatók mind kevesebb szorgalommal tanultak, azokból a tárgyakból a szigorlatokra is alig készültek. A vendégvizsgáztatók helyébe a botanika tanár lépett, aki egyetemi ember és kellő szigorral képes fellépni, a maga tekintélye érdekében is. Ekkor határozták meg a gyógyszerészek vizsgadíját is, amely összesen 79 arany forintba került.18 19 A hallgatók száma évente 10-15 fő között mozgott. 1813-ban a képzési időt felemelték két évre. Ekkor állították fel az egyetemi gyógyszertárat, mint a gyógyszerészhallgatók képzési és gyakorló helyét. Az indoklás szerint „Az egyetemi gyógyszertárban nyernének tudományos felügyelet és irányítás alatt alkalmazást a tehetségesebb s egyetemi hallgatók is jobb kiképzésben részesülnének, ha az egyetem gyógyszertárában ismerkedhetnek meg a gyógyszertannal és a vényirástannal, az ars formulandi-val, a tanárok vezetése mellett. Azon kívül úgy remélték, hogy a gyógyszer- könyv eszméje is itt fog leggyorsabban és legjobban megvalósulni. " 19 A tananyag növény15 Lásd 73. jegyzetet. 16 Percnyi József: Gyógyszerészképzés a nagyszombati egyetemen 1770-1777. Cumm. de Hist.Artis Med. 57-59 (1971) 104-111. 17 Györy Tibor: Az orvosi kar története. Bp. Egyetemi Kiadó, 1936. 72. 18 Az elnöknek, dékánnak, vizsgáztató tanárnak 12 arany, azaz 50 forint. Az összes vizsgán megjelent két gyógyszerész mesternek 12 arany forint, a kari pénztárnak 3, a kari jegyzőnek 1, a diplomáért 6, a dékánnak a diploma pecsétjéért 4 forintot kellett fizetni. 19 Előírták a tankönyveket: Wíntcrl Jakab latin nyelvű gyógyszerészi és kémiai munkái, botanikai indexe. Később Schuster János: Systema der dualistischen Chemie (1807), Jacquin, Nicolaus Joseph: Elementa chemiae universale /(1793), Kovács Mihály: Chemia vagy természet titka (1807-1808), Schubert J.: Lehrbuch der Chemie, Geiger : Handbuch der Pharmacie (1842).
