Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés európai gyakorlata
72 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) tan, ezen belül kiemelten a gyógynövények ismerete, gyógyszerismeret, gyógyszerészi kémia, állattan és ásványtan. A vizsgákkal kapcsolatban úgy döntöttek, hogy a gyógyszerészek tanulmányaik befejezése után két gyógyszerkészítményt tartoznak a nyilvánosság előtt a kémiai laboratóriumban előállítani, aminek sikeres megtörténte után szigorlatra bocsátják őket, amelynek tárgyai a botanika, a gyógyszerismeret, a kémia. 1816-ban kiegészítették a dékán feladkörét: ,yl kari elnökkel és az illetékes tanárokkal s egy-egy budai és pesti gyógyszerésszel megvizsgálja a fakultás nevében a gyógyszertárakat. „ A gyógyszerészeti tanszéket Winterl Jakab (1774-1809), Schuster János (1809-1838) vezette, akinek nevéhez fűződik a záró vizsgát követő disszertáció bevezetése, a botanikai és a kémiai oktatás szétválasztása. 1838-1840 között Sadler József, majd Sangeletti Eduárd (1840-1848, 1850-1860), közben 1848-1850 között Nendtvich Károly vezette az intézetet. 1860-tól a magyar gyógyszerészeti iskola megalapítója, a magyar kémia és gyógyszerészeti tudomány megújítója, Than Károly következett. Az 1830-as évektől a gyógyszerészképzés megújításának egyik kérdése a gyógyszerészhallgatók előképzettségének emelése volt. Sadler József 1833-ban a kar elé terjesztette, hogy hat gimnáziumi osztályra emeljék fel az előiskolázottsági követelményt. Elvileg a kar elfogadta, pártolólag a Helytartótanács elé terjesztette fel. Az 1848 tavaszán megfogalmazott egyetemi reformok között ismét szerepelt, de ekkor a harci események miatt az elképzelésekből nem lett semmi. A tanrend 1851/52. évi megújításakor sem történt változás, a négy gimnáziumi osztályt három év gyógyszerészi gyakorlat és két év segédkezés követte, hogy utána beiratkozhasson az egyetemre. 1859-ben annyi módosulás történt, hogy a két éves tanfolyam tananyagába beépült a fizika és az ásványtan, valamint növelték a laboratóriumi gyakorlatok számát. Ezzel egyidőben az orvosképzés második évének első félévében is bevezették az általános gyógyszerészi vegytant is heti 2 tanórában. A kiegyezés után, az új orvosképzési törvény előkészítése idején a reformbizottság 1869. május 21.-én úgy döntött, hogy a gyógyszerészeti tanfolyam, szigorlati rendszer változatlanul marad. Az 1874,-i évi új szigorlati rend szerint a gyógyszerészhallgatók - megfelelő elővizsgálatok után — az első évet a bölcsészettudományi, a második évet az orvosi karon töltik. Kötelesek minden előadást látogatni. Megszüntették azt a rendszert, hogy a jelölt csak államvizsgára jelentkezik, a vizsgákra magán úton készül fel. Az első évben botanikát, vegytant, gyógynövényismeretet hallgat. A második év első félévében gyógyszerismeretet és kémiai analitikát heti 5, közegészségtant 3 órában, analitikai kémiai gyakorlaton 15 órában vesz részt. A második félévben a gyógyszerészeti vegytan 5, gyógyszerészeti vegytani gyakorlatok 15, gyógyszerismeretei gyakorlatok 10 órában, hetente. A gyógyszerészmesteri oklevél elnyeréséhez 3 elővizsga és két szigorlat letétele kötelező. 1892-ben kiadott 35.985. számú rendelet kimondta, hogy azok a gyógyszerészmesterek, akik érettségi vizsgával rendelkeznek, egy év újabb egyetemi tanulmány után megkaphatják a gyógyszerészdoktori oklevelet. Ezt az évet a vegytani, a gyógyszertani és a közegészségtani intézetben kell eltölteniük, illetve 1-1 félévig laboratóriumi gyakorlatot kell teljesíteniük. 20 A pesti tudományegyetem Orvosi Karán az első gyógyszerészdoktori diplomát (doctor Pharmaciae) Csanády /Seholtz/ Gusztáv gyógyszerész kapta meg 1861-ben, nem sokkal követte Felletár Emil gyógyszerész. Az önálló gyógyszerészettudományi kar felállításáig a gyógyszerészettudományi diplomákat és doktori okleveleket az orvosi kar dékánja 20 Györy Tibor: Az orvostudományi kar története. Bp. Egyetemi Kiadó, 1936.111-192.
