Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés európai gyakorlata
78 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) Az 1960-as években Antall József főigazgató a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár tudományos munkatársai részére - mivel túlnyomó többségben bölcsész diplomával rendelkeztek- belső továbbképzést szervezett, amelyre kéthetente, egész délelőtt időtartammal került sor. Az előadásokon az orvostörténelemmel foglalkozó, valamint gyógyszerészettörténelem tárgyi, könyvi és iratanyagát érintő témákban hangzottak el előadások. A tanfolyam olyan sikeres lett, hogy a következő félévben több - orvos- és gyógyszerészettörténeti tárgyi anyagot is őrző - múzeum gyűjteménykezelő munkatársa is részt vett. Az orvos- és gyógyszerészettörténet elméleti és gyakorlati megszervezésének egyik fő „mozgatója” Antall József (1932-1993) főigazgató, a MOT főtitkára, később elnöke volt, aki politikai okok miatt került pedagógiai pályáról a tudománytörténeti és a közgyűjteményi területre. Kiváló történész volt, egyik jeles kutatási területe - a politikai történet mellett - az oktatás és egyetemtörténet volt. Kutatói és elméleti szaktudását jól alkalmazta az orvos- és gyógyszerészettörténet egyetemi oktatásának elméleti és gyakorlati kialakítása területén, bizonyítja a különböző társaságok közötti munkabizottságok életre hívása, az elméleti programok kidolgozása és elfogadtatása, sőt a szakmai és továbbképző tanfolyamok megszervezése is. Jelentősége abban is megmutatkozik, hogy a korabeli marxista oktatási elméletekkel szemben - amelyek inkább az ideológiai tárgyakat, mint a szaktörténeti folyamatok nyomon követését hangsúlyozták - el tudta fogadtatni a szaktörténelem fontosságának gondolatát. Sokban neki köszönhető, hogy javaslatai nyomán formálódott ki az orvos- és gyógyszerészettörténelem egyetemi - bár még nem kötelező - oktatása. Természetesen ez nem az ő egyedüli érdeme, de ő volt az a szervező, aki a tudományos társasági élet kereteit kihasználva olyan bizottságokat szervezett, ahol tenni akaró emberek hasznosan tudtak együttműködni, előre vinni az ügyet. A sors furcsa fintora, hogy a „rendszerváltó” miniszterelnökké vált Antall József éppen a hatalom legmagasabb csúcsán keveset tudott tenni a több évtizedes közös munka sikeréért, mivel a felsőoktatás újjászervezésébe ugyan beleillet e két szaktárgy kötelező oktatásának megszervezése, de éppen az átformálódó ország politikai indulatai keresztezték az ésszerűség folyamatát. KÁROLY KAPRONCZAY, Phd, DSc director emeritus of the Semmelweis Museum, Library and Archives H-1023 Budapest, Török u. 12. HUNGARY IRODALOM BARADLAI János - BÁRSONY Elemér: A magyarországi gyógyszerészet története az ősidőktől a mai napig. Bp. 1931.1-II. köt. GYŐRY Tibor: A budapesti orvosi kar története. Bp. 1936. HALMAI János: A gyógyszerészkiképzés ügye a szabadságharc idején. Gyógyszerészhallgatók Értesítője. 1939. 8-9. sz..
