Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés európai gyakorlata
KAPRONCZAY Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés 73 adta át. Ebben nem történt változás egészen a második világháború végéig, csupán annyi, hogy a két háború között már a gyógyszerészjelöltektől az egyetemi tanulmányok megkezdéséhez érettségi vizsgát kértek. A második világháború után alapvető változások történtek a hazai felsőoktatásban: megszüntették a hagyományos tudományegyetemi formát, az orvosi karokból önálló, többkaros egyetemeket szerveztek. A hittudományi karokat is leválasztották a tudományegyetemről, hittudományi akadémia néven - egyetemi jogosítványokkal együtt — biztosították az egyházaknak a papi utánpótlást, a tudományos képzést. A magyarországi négy orvosi kar önálló - több karos - orvostudományi egyetemmé vált. A Budapesti Orvostudományi Egyetem 1951-ben alakult meg általános orvosi, fogorvosi és - 1955-től - gyógyszerészeti karral. Ebben az évben alapították meg a Debreceni Orvostudományi Egyetemet is általános orvosi és fogorvosi karral, 1996-ban kezdődött meg - önálló karral - a gyógyszerészképzés. Szegeden már 1921-től folyt gyógyszerészképzés, az önálló gyógyszerészeti kar 1957-ben jött létre. 1948-1957 között a gyógyszerészek nem kaphattak doktori oklevelet, de 1952-1995 között kadidatusi fokozatot kaphattak az MTA-an. Az 1960-as évek végén, majd az 1970-es években a kémiai tudományok körében szerezhettek tudományos fokozatot. 1969-től a gyógyszerészek a gyógyszerészeti karon - disszertáció megírásával és több vizsga letétele után - kaphattak doctor pharmaciae címet, de a nem gyógyszerészek (vegyészek, biológusok) számára viszont lehetővé tették a doctor materiae pharmaceuticae cím megszerzését. Az újabb egyetemi doktori reform után (1984) - minden egyetemen - egyöntetűen a doctor universitatis cím lépett életbe, megszerzésének feltételei azonosak voltak a régivel. A rendszerváltoztatás után - a teljes felsőoktatási reform következtében - a tudományos fokozatok adásának joga visszaszállt az egyetemekre, ahol három-négy éves doktori iskola (nappali vagy levelező formában) elvégzése után ajelöltek szigorlatot tesznek, majd a disszertáció sikeres megvédése után elnyerhetik a PhD tudományos fokozatot. Jelenleg mind a négy gyógyszerészettudományi karon működik doktorképzés. 2009-től viszont minden gyógyszerész a diploma megszerzésével automatikusan - visszamenőleg érvényes törvény alapján - megkapja a doktori címet, ami régi sérelmet orvosolt, hiszen a medicina és a betegellátás összes területén működők közül egyedül a gyógyszerészek nem kapták meg e címet. A gyógyszerészettörténet c. tantárgy bevezetése Más úton járt a hazai gyógyszerésztudományi karokon a gyógyszerészettörténelem oktatásának bevezetése. A két világháború között a gyógyszerészettörténelmet, illetve annak bizonyos részét a pesti orvosi karon a magántanárok által tartott orvostörténeti kurzusok keretein belül oktatták: Györy Tibor, Herczeg Árpád, Daday András beszéltek a gyógyszeré- szettörténetről is, jeles gyógyszerészekről, gyógyszerekről, stb. Ezek az előadások medikusoknak szóltak, hogy ismereteket kapjanak a gyógyszerészetről. Az 1950-es évektől Halmai János a gyógynövény ismereti előadásaiban teret engedett a gyógyszerészettörténe- lemnek, de mások (Mozsonyi, Kedvessy, Végh Antal) is hasonló módon jártak el. Amikor Zalai Károlyt kinevezték a gyógyszerészeti szervezéstudomány tanszék élére, már meghatározott óraszámban - vizsgakötelezettséggel - szerepelt a gyógyszerészettörténet, sőt
