Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖNYVSZEMLE
244 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) A most megjelent kötetet nemcsak szaktörténészek forgathatják haszonnal, de azok is, akiket érdekelnek az orosz művelődéstörténet európai kapcsolatai, illetve az orosz szakértelmiség kiformálódásának gyökerei, korszakai cs kapcsolatrendszere. A könyv a Szász Tudományos Akadémia (Lipcse) „ Az orosz-német tudományos kapcsolatok a kémia, a gyógyszerészet és az orvostudomány területén” c. kutatási programjának 11. köteteként jelent meg. Kapronczay Károly Pro nonagesimo. Tanulmányok Schultheisz Emil professzor 90. születésnapjára, Szerk.: Dr. Kapronczay Károly - Dr. Kapronczay Katalin, Budapest, Semmelweis Kiadó, 2013., 223 p. Schultheisz Emil orvos- és orvostudománytörténész-professzor, egykori egészségügy-miniszter a 2013. évben ünnepelte a 90. születésnapját. Ebből az alkalomból az ünnepelt egykori munkatársainak, valamint barátainak, tanítványainak és tisztelőinek tanulmányaiból Kapronczay Károly és Kapronczay Katalin orvostudomány- történészek emlékkönyvet szerkesztettek. Az emlékkönyv főcíme (Pro nonagesimo) latinul azt jelenti: ’a kilencvenedikre’. A kötet elején Szél Ágoston köszöntője és Jávor András előszava után az ünnepelt életrajzát és publikációinak jegyzékét olvashatjuk. Ezt követik a köszöntők tanulmányai. Ezek között egyaránt találhatunk orvosi, orvostudomány-történeti, gyógyszerészettörténeti, egyéb tudománytörténeti, kultúratörténeti, politikatörténeti és filozófiai tárgyú müveket. Birtalan Győző a zöldkercsztes mozgalom történetéről írt. Ezt Cseh Károly tanulmánya követi a 2011. évi orvosi Nobcl-díj kitüntetettjéről. Majd Forgács Iván emlékezik vissza egy hazai egészségügyi programra, amely 1979-ben, az ünnepelt minisztersége idején indult. Forrai Judit a férficrő serkentésére vonatkozó középkori orvosi javallatokról írt. Ezután Füredi János pszichiátria-történeti tanulmánya következik. Gazda István fizikatörténeti, Gömör Béla pedig fizioterápiai írással tisztelgett. Olvashatunk tanulmányt a nemrég elhunyt gyógyszerészettörté- nésztől, Grabarits Istvántól is, aki a 18. századi pozsonyi gyógyszerárszabást mutatta be. A kötet két szerkesztője is gazdagította a köszöntő művek sorát: Kapronczay Katalin a német mcrkantilizmusról, Kapronczay Károly pedig a szláv orvosi nyelvújításról írt. Karádi István írása orvosi témával, az artheriosclerosis sikeres terápiájával foglalkozik, Karasszon Dénes a reformáció orvostudomány-történeti vonatkozásait tárja fel. Kiss László műve az első magyar diabetológusról szól. Lozsádi Károly egy görög és egy római istennő, Démétér és Ceres egymással való azonosíthatóságának problémáját járja körül. Ezt követően Magyar László András eszmefuttatását olvashatjuk arról, hogy tudománynak tckinthctő-c a medicina. Monok István a 15. és a 16. század fordulójának hazai könyv- kultúrájába nyújt betekintést. Módis László az orvostudomány-történet hazai oktatásának mai dilemmáit tárja fel. Péter Mihály és Péter H. Mária az Erdélyi Múzeum-Egyesület Gyógyszerésztudományi Szakosztályát mutatja be. Sótonyi Péter a Petőfi holtteste utáni kutatás történetét dolgozza fel. Ezután Szirmai Imre Neurophobia című tanulmánya következik. Tompa Anna írása a rákkutatás múltjával és jelenével foglalkozik. Ezt R. Várkonyi Ágnes tanulmánya követi, amely Zrínyi Ilona egyik utazásának okait igyekszik feltárni. A kötet utolsó tanulmányát Vizi E. Szilveszter írta a kémiai ingerület-átvitel felfedezésének történetéről. A kötetet a szerzőkről szóló rövid ismertetés zárja. A szép kivitelű, kcményfedelcs könyv külső borítóját az ünnepelt portréja díszíti. Dómján Lajos Varjassy Péter - Kölnéi Lívia: Az ispotályos johannita lovagok. A Johanniták középkori ispotályai a Rend központjaiban és Magyarországon. Máriabcsnyö: Attraktor, 2012. 121 p., ill. A középkor történelme - különösen a keresztes háborúk időszaka - szorosan összefügg az egyházi lovagrendek történetével. Kialakulásuk idején és működésük virágkorában természetes, sőt kifejezetten szükséges volt a jelenlétük az emberek életében. Mind az egyházi alapítású lovagrendek, mind a későbbi, királyok által létrehozott világi lovagrendek elismert és anyagilag is támogatott hivatalos intézményekként működtek. Éppen ezért, aki a középkor történetét kutatja, nem kerülheti meg a lovagrendek mélyreható tanulmányozását. Kölnéi Lívia és Varjassy Péter könyve azzal a Johannita Lovagrenddel foglalkozik, amely az elsők között alakult meg all. században, és c korszak modell értékű jelenségévé vált. A Rend tagjai a szerzetesrendek szokásos
