Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 245 hármas fogadalmán kívül - a szüzességen (tisztaságon), a szegénységen és az engedelmességen - kívül, vállalták a betegápolást és a szegények gondozását, a zarándokok fegyveres védelmét. Feladatuk volt a kereszténység ellenségeivel szemben folytatott folyamatos harc, biztosítani a Szentföldön a fegyveres erőt és a katonai jelenlétet. A tanulmánykötet a történettudomány egy speciális nézőpontján, az orvostörténeti kutatásokon keresztül mutatja be a rend betegápoló tevékenységét és a johanniták által működtetett ispotályokat. A több éve, rendszeresen publikáló orvostörténész-kutató szerzőpáros első közös munkája ez a mü, amely több szempontból is hiánypótló: egyrészt kevés történész szakember foglalkozik orvostörténclcmmcl, másrészt a rendelkezésre álló orvostörténeti összefoglalások idejétmúltak, vagy tudományos megbízhatóságuk megkérdőjelezhető a kritika nélkül átvett téves, régi adatok miatt. A két szakíró célja egy átfogó összefoglalás volt a johannitákról. Ezért áttekintették a téma teljes korábbi szak- irodalmát. A több száz forrásanyag cs történeti feldolgozás aprólékos tanulmányozása, összehasonlítása tette lehetővé, hogy felhívják a figyelmet a tévedésekre. Tisztázták az ellentmondásokat a művészettörténész és az orvos szemszögéből is, feltárták a valós tényeket. A Szentföldön all. század végén, a 12. század első felében alakultak meg a jelentősebb egyházi lovagrendek: az említett Johannitákon, azaz a Jcruzsálcmi Szent János Renden kívül fontos megemlíteni a Templomos Rendet, a Szent Lázár Lovagrendet és a Szent Sír Kanonokrendet is. Már 603-ban Nagy Szent Gergely pápa megalapította az első keresztény ispotályt Jeruzsálemben. A 9. század elején Nagy Károly német-római császár egy Szűz Máriának szentelt templomot is alapított a Szent Sír közelében. A templom és az ispotály működését a bencés rendre bízta. Az arab hódítások zivataros évszázadaiban a templom és ispotály többször vált áldozattá, de az eredeti ispotály mindig átvészelte a rombolásokat és az európai - főleg itáliai - keresztények jószándékú adakozásaiból nemcsak újjáépítették, hanem jelentős központtá is fejlesztették. A történelemből ismert tény, hogy a szeldzsuk törökök 1078-ban elfoglalták Jeruzsálemet, megszentségtclcní- tették a szent helyeket, durván bántak a keresztény zarándokokkal. 1080 körül új kórházat építettek a már működő jcruzsálcmi bencés hospitium mellé, és az itt működő bencés szerzetesek a „Szent János Ispotály szegény tcstvé- rci”-nek nevezték magukat. A Szent János Lovagrend alapításának körülményei azért is fontosak, mert a 11-12. században élt emberek szemléletét, politikai eseményeit nem érthetjük meg másképp, csak ha megismerjük a szerzetes lovagrendek célját, tevékenységét, elterjedését is. A 12-16. század európai történelmének meghatározó tényezője a Jcruzsálcmi Szent János (más néven Johannita, Ispotályos, Rodoszi vagy Máltai) Lovagrend. A könyv gyakorlatilag két nagy egységből áll. Az első részben a szerzők bemutatják magának a Rendnek a felépítését, jellegét, az ispotályok jellemzőit. Történetüket a 16. század közepéig tárgyalják, amikor is - a történelmi események kényszerítő ereje miatt - a Szentföldet elhagyva, előbb Ciprusi, majd Rodoszi Rendként működtek, míg végül a ma is ismert nevükön, immáron Máltai Lovagrendként végzik tevékenységüket. Megismerhetjük a Johannita Rend női ágát, a johannita nővéreket is. Magyar vonatkozású, különleges életrajzzal is találkozhatunk a 13. századból: Aragóniái és Magyarországi Boldog Sancha infánsnő is ápolt betegeket a johanniták ispotályában, Akkó városában és Jeruzsálemben. Nagyapja II. András (1176-1235), magyar király, édesanyja Árpád-házi Jolán, magyar királyi hercegnő volt. Édesapja I. Jakab, Aragónia királyaként uralkodott. A könyv második felében a Rend magyarországi elterjedéséről és tevékenységéről olvashatunk nagyon érdekes adatokat. A magyarországi johannita ispotályok a 12-13. században jöttek létre a Szentföldre vezető zarándokútvonalak mentén. A szerzők időrendben haladva sorba veszik azokat a településeket, ahol bizonyítottan létezett johannita alapítású és fenntartású ispotály, ahol vélhetően működött a johannitákhoz köthető intézmény, illetve azokat a helységeket is bemutatják, ahol téves feltételezésnek bizonyult a Rend működése az adott helyen. Az egyes fejezetek végén nagyon gazdag és bőséges irodalomjegyzék olvasható. A bibliográfiák azért is különösen hasznosak, mert zömmel az elmúlt években megjelent szakirodalmat tükrözik, a szerzők a legfrissebb hazai és külföldi kiadású forrásokból és feldolgozásokból merítettek. Feltűnően sok a külföldi tanulmány, amelyek közül sok Magyarországon egyáltalán nem érhető cl, vagy csak nehezen lelhető meg. A szövegközti utalások a könyv végén olvashatóak, rendszerük egyértelmű, könnyen kezelhető az olvasó számára. A pontos hivatkozások szintén a szerzők alaposságát dicséri. A tanulmány végén látható képmcllékletek fontos és praktikus kiegészítői a tartalomnak. Ráczkevy Edit
