Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖNYVSZEMLE
242 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) Offner, Robert - Kiilyen, Hansgeorg von: A bécsi Orvos-Sebészeti József-Akadémia (Josephinum) magyarországi növendékei és diákjai 1775-1874. - Ungarländische Zöglinge und Studenten der Wiener Medizinisch- Chirurgischen Josephs-Akademie (Josephinum) 1775-1874. (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban. 18.) Budapest, ELTE Levéltára, 2013., 142 p. Kétnyelvű kiadvány. A magyar sebészképzés vonatkozásában minőségi változást eredményezett a 18. században a hazai orvosi karon meginduló sebészképzés, bővítette a kört és a képzési lehetőségeket a kolozsvári Orvos-sebészi Tanintézet megnyitása (1775), majd a bécsi Josephinum alapítása (1785). II. József idején - feltehetően a bajor örökösödési háború rossz tapasztalatai által is ösztönözve - jelentős intézkedések történtek a katonaorvosi szervezet korszerűsítése, illetve a katonaorvosok és hadisebészek képzését biztosító tanintézetek számának gyarapítása érdekében. II. József ez irányban tett lépéseit minden valószínűség szerint befolyásolták utazásai is, amelyek során a külföldi kórházakat, orvos- és sebészképzö intézményeket is felkereste. Elhatározásának helyességében megerősítette és a megvalósításban szakértelmével támogatta Giovanni Alessandro Brambilla (1728-1800), az osztrák hadsereg fősebésze. Mindennek eredményeként 1785. november 7- én megnyitotta kapuit a bécsi Orvos-Sebészeti József Akadémia (közkeletűen a Josephinum) 300 növendék előtt. A Joscphinumban korszerű körülmények és emelt színvonalú tanterv alapján folyt az oktatás. Az ún. nagytanfolyam kétévenként indult 30 fő hallgatóval, az oklevclczcttck polgári vagy katonai sebészként tevékenykedhettek a tanulmányi kötelezettségük teljesítése után. A tanulmányokat a hat hónapos előkészítő kurzussal - az ún. kis- tanfolyammal - kezdték, amelyet egy vizsgával zártak. Ezután hat-nyolc évet a gyakorlatban kellett cltöltcniük, katonai alorvosként, csak ezután jelentkezhettek a tulajdonképpeni, kétéves akadémia tanulmányokra. Csak azok számára volt lehetséges a két tanfolyam egymás utáni elvégzése, akik korábban már valahol, valamiféle hasonló témájú oktatásban részt vettek. Magyarország viszonylatában sem volt jelentőség nélküli a Josephinum közelsége, hiszen számos magyar polgári és katonai sebész végezte itt tanulmányait. A magyar diákok percgrinációjára vonatkozó adatok szisztematikus összegyűjtése, feldolgozása és közreadása Szögi László és munkatársai jóvoltából mintegy másfél évtizede folyik. Európa magyar hallgatók által látogatott egyetemeinek anyakönyvci cs adattárai alapján készültek/készülnek az adattári feldolgozások. Ezek sorát gazdagította most az Offncr-Killycn szerzőpáros, a bécsi Josephinum magyar hallgatóira vonatkozó adatgyűjtéssel, összeállítással. A legváltozatosabb szempontokat is figyelembe vevő, cs annak alapján csoportosított statisztikák, mutatók a 18. század társadalmi tagolódásával (foglalkozás, nemzetiség, felekezeti hovatartozás) is szoros kapcsolatban állnak. A nagy gondossággal összeállított kétnyelvű (magyar - német) kötet értékes forrásul szolgál a magyar orvosképzés történetének kutatásához. Kapronczay Katalin Pfrepper, Regine - Pfrepper, Gerd: Wissensspuren. Reisen russischer Mediziner nach Westeuropa im 19. Jahrhundert. Aachen, Shaker, 2012. XVIII, 376 p. Az európai hagyományoktól cs fejlődési formáktól elütő módon alakult az orosz orvosképzés cs általában az orosz orvostudomány. A 18. század legelején I. Péter cár - gyakran erőszakos intézkedésekkel - hozzálátott Oroszország teljes átalakításához, amely nemcsak a hatalmi felépítményeket (hadsereg, közigazgatás, államigazgatás - törvénykezés, stb.) érintette. Az Orosz Tudományos Akadémia megalapításával (1724), mint irányító szervezettel, létrehozta a tudományos élet területeit, a közép- és felsőszintű oktatást, a könyvkiadást, a szakoktatást, stb. Ebben látta - többek között - Oroszország felzárkózásának útját Európához. E feladat megvalósításához sok szakemberre volt szükség, amit nem oldott meg a fiatal orosz orvosjelöltek európai egyetemekre történő kiküldése. A türelmetlen természetű cár világosan látta, hogy a külhoni képzés sok időt vesz igénybe, ezért I. Péter tervei megvalósításához nem sajnálta a pénzt, a feladatok megvalósítására jól képzett szakemberek tömegét csábította - jó fizetéssel, különös szakmai lehetőségek biztosításával - Oroszországba. Erre példa: amikor a porosz és német tisztekkel jól felkészített orosz hadsereg katonaorvosi ellátását szcrvcztcttc, az 1700-as évek elején közel ezer német, holland, angol, francia katonaorvost szerződtetett az orosz hadsereghez. Moszkvában, Szentpéterváron, Kronstadtban több ezer ágyas katonai kórházakat építtetett, ahol katonaorvos képzőket is alapított. Az orvosi-egészségügyi kérdések irányítására életre hívta az Orvosi Tanácsot, amelynek kezdetben minden tagja német volt, a kormányzóságok hasonló tanácsaiban is túlnyomó többségben ők ültek. Több magyar orvos is fényes karriert futott be Oroszország-
