Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖNYVSZEMLE
240 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) Kovách Imre: Az orvostudomány története Magyarországon 1467-1867. Egy 1881-es pályamű szerkesztett, tömörített és jegyzetekkel ellátott változata. Összeállította cs magyarázó jegyzetekkel ellátta: Kapronczay Katalin. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Bp., MATI - Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár. 2013. 347 p. ill. A Magyar Tudománytörténeti Intézet egyik hosszú távú programja a kéziratban fennmaradtorvostörteneti kéziratok kritikai forráskiadása, illetve kiemelkedő kutatók munkásságának gyűjteményes kiadása. Mind a két kiadási forma nagy erőfeszítésekkel történik, hiszen az adott kéziratnak általában több változata van, amelyek gyakran nem egy közgyűjteményben találhatók. Ilyen volt például Fekete Lajos: Magyar orvosi történettan (Bp. MATI, 2011.) c. munkája, amelynek egyik változatát a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban, a másikat az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában őriznek. Ehhez hasonló vállalkozás Csajkás Bódog: Szeged egészségügyének története a XVIII. században (Bp. MATI, 2011) közreadása, amely mű a világháború utolsó évében - anyagi és háborús okok miatt - nem láthatott nyomdai napvilágot. Mindkét kötet az orvostörténeti kutatások alapvető forrásmunkája, megkésett kiadásként továbbra is szolgálhatják c művelődéstörténeti szakterület vizsgálódásait. Kovách Imre ismertetésre kerülő munkája is csatlakozik a MATI forráskiadási törekvéseihez. A kézirat lelőhelye a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár Ritkasággyűjtcményc. Az 1850-es évek végén az orvosi társaságok ülésein egyre több javaslat hangzott el egy átfogó magyar orvostörténct megírására, a szaksajtóban megjelenő írások azonban többnyire csak vázlatos, vagy igen rövid lélegzetű írások voltak. Az érdemi javaslattétel Poór Imre (1823-1897) nevéhez fűződik, amely a Budapesti Királyi Orvoscgycsülct 1860 évi nagygyűlésén hangzott cl, és lelkes fiatalokat ösztönzött munkára. Poór Imre ezt a javaslatát - írja meg valaki a magyar orvoslás történetét - a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1875. évi, Élőpatakon megtartott vándorgyűlésén megismételte, sőt pályadíjat is kitűzött. A felhívásra beérkezett jeligés pályamunka nem nyerte cl a pályadíjat, de Kovách Imre (1845- 1917) munkáját mégis megőrizték, mivel a bírálók átdolgozást javasoltak. Az újabb feldolgozást 1881-ben nyújtotta be a szerző. A bírálók először Bódogh Albert, Rózsay József és Poór Imre, a második alkalommal Rózsay József, Hamary Dániel és Molnár István voltak, akik művelt és nagy tudású orvosok voltak, de saját maguk elmélyült orvostörténeti kutatásokat nem végeztek. Bírálataik - el kell olvasni e kötet előszavát - sok igazságot, de ellentmondást is tartalmaztak, érezték azt is, hogy egy szerző ilyen nagy témával képtelen megbirkózni, jobb lenne talán egy szerzői közösséggel megíratni. Ezért nem jelent meg akkor nyomtatásban Kovách Imre, egyébként forrásokban gazdag, egyes témaköröket alaposan feldolgozó kitűnő munkája. Kovách Imre - a korszak más feldolgozásaitól eltérően - korszakolásával is újat alkotott: nem a politikai, köztörténeti korszakokat tekintette a szakmatörténeti anyag besorolási alapjául, hanem a hazai művelődéstörténet jelentős eseményeit. Például a pozsonyi egyetem megalapítását (1467), a magyar nyelvű botanika megjelenését (1578), a nagyszombati egyetemen a természettudományi tárgyak bevezetésnek évét (1690), az orvosi kar megalapítását (1769), Lcnhossék Mihály Ignác országos főorvossá történt kinevezését (1825). E fejezeteken belül elég részletesen foglalkozik az európai medicina fejlődésével, eredményeivel, nagy egyéniségeivel, természetesen a magyar orvostudomány meghatározó nagyságaival, könyv- és folyóiratkiadással, orvosi igazgatási kérdésekkel stb. Az egyes fejezeteket kronológiai táblázatok, bibliográfiák egészítik ki. A történeti összeállítás egy kiemelkedő tudású és műveltségű orvost állít az olvasó elé, bizonyítva azt, milyen nagy tévedés volt annak idején nem kiadni c munkát. Utólag mindenki bölcsebb, mint az 1870/80-as évek bírálói, hiszen - nem tekintve Dcmkó Kálmán: A magyar orvosi rend története. (1894) c. kötetét - átfogó munka csak 1927-ben jelent meg (Mayer Kolos: Az orvostudomány története). Kovács Imre pályamunkájának megjelentetése Kapronczay Katalin és Gazda István szakmai szerkesztését dicséri. Kapronczay Károly Makovitzky, Josef: Prof. Dr. György (Georg) Romhányi (1905-1991) als Persönlichkeit, Wissenschaftler und Lehrer - ein Beitrag zur Geschichte der Polarisationsmikroskopie. Freiburg, Druckerei der Albert-Ludwigs- Universität, 2012. 169 p., ill. A humán amyloid felfedezésének 70. évfordulója alkalmából jelent meg a 20. századi polarizációs mikroszkópia egyik legkiválóbb művelőjének, Romhányi György professzornak emléket állító kötet. Romhányi György érdeklődését a patológia és a szubmikroszkópos kutatások felé már pályafutása kezdetén a szakma akkori kiválóságai irányították. 1929-ben a pesti orvosi karon vette át orvosdoktori diplomáját, a II. sz.
