Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
ADATTÁR - Varjassy Péter: Újabb adatok Rácz Sámuel (1755-1807) életrajzához és munkásságához
VARJASSY Péter: Újabb adatok 205 tehetséges tanítványának az indíttatást a mű megírásához, de a mű egészében Kiss József munkája. Rácz csak hozzájárult a mű végleges formába öntéséhez, néhány helyen betoldásokat is fűzött az eredeti szöveghez. Érdekesek és sokatmondóak ezek a betoldások. A szöveghez hozzáfűzött mondatok egyrészt erősen nemzeti indíttatásúak, másrészt ezekben Rácz - némileg meglepően - keményen bírálja a ,, pápista papok” viselkedését a „tiszta és jó tudományit philosophus” tudósokkal szemben. Erőteljesen érvel az egyetem Pesten maradása mellett - nemcsak azért, mert a költöztetés igen sokba kerülne, hanem azért is, mert „Pest szabad város, nem papi város”! Mindezek mellett mélyen elkötelezett volt a katolikus valláshoz. Ezt mutatja, hogy 1782 ésl794 között három ízben is megjelent az Oratio ad sodales Marianos című munkája, amelyet az Egyház keretén belül működő, jámbor Mária-társaság tagjaihoz írt. (Megjegyzendő, a mű 2. kiadásából példány nem ismeretes.) A fenti tévedések miatt indokolt, hogy a Szinnyei bibliográfiákat összevessük Rácz Sámuel saját bibliográfiai összeállításával, és ezeket a könyvészeti adatokat az újabb kutatási eredmények alapján tekintsük át. Rácz folyamatosan és pontosan nyilvántartotta saját megjelent könyveit, a legteljesebb ^cripta edita auctoris” az az 1805-ben kiadott kötete, a Notio potentiarum incitantium végén található. Ebben az összeállításban 25 könyvét sorolja fel. (Id. a Függelék 4. jegyzetét) Ennek alapján az első, magyarul kiadott munkája az Orvosi oktatás. Ez először 1776-ban jelent meg. Noha ennek címlapján nem szerepel a szerző neve, mégsem tekinthető névtelenül kiadott műnek. Az ajánlás végén ugyanis szerepel Rácz neve (nem a később megszokott alakban), de minden titulusa nélkül. Az elért címeire későbbiekben oly aggályosán odafigyelő szerző itt csak annyit írt: „maradok A ' TEKÉNTETES URNÁK igen hálá-adó jó akarója, Rátz Sámuel. Irám Nagybányán Pünköst-havának 26-dik napjánAz ajánlás megnevezettje mind- szentfalvi Petrovszky Sándor „tsászári, királyi, fejedelmünk lovas seregében Fő Hadnagyi Tiszt”. A szövegből kiderül, Rácz már évekkel korábban kapott tőle ösztönzést egy magyar nyelvű orvosi könyv megírására (Jó szívvel engedelmeskedtem a' TEKÉNTETES ÚR ’parancsolatjának, mellyel az Úr engemet még 1773-dik esztendőben arra ösztönözni méltóztatott, hogy a' Magyar Nemzetnek hasznára egy Magyar orvosos könyvet Írjak"). Petrovszky Sándor, ill. családja a Baranya vármegyei Bükkösdön volt birtokos, ő maga pedig a felvilágosodás, a nemzeti nyelv művelésének harcosa. Petrovszky nem volt ismeretlen kortársai között. Molnár János (1728-1804), a sokoldalú tudós jezsuita könyvet is írt hozzá (Petrovszky Sándor úrhoz... tizenöt levelei, midőn ötét a jó nevelésről való Írásra ösztönözné. Posonii & Cassoviae, 1776.). Rácz Sámuel életrajzi adatai alapján feltételezhető, hogy Petrovszky Sándorral Baranyában ismerkedhettek meg, ahol egy időben a Rácz- család is élt. Két év múlva, immár a címlapon a szerző nevével együtt („Második ki-adás, Mellyet az Autor, ki most Királyi Tanító, magáénak esmert”), ismét kiadták. Első magyar nyelvű könyvét igen magabiztosan zárta az utolsó oldalon olvasható „Rövid tudósítás"-ban: „fsak azt irtam-le, a mit magam próbáltam; ... Azért- is ne fély tanátsomat fogadni, kegyes olvasó; meg se hadd magadat tébolyitani az irigy szemű, ’s tudatlan majmoktól”. Az Orvosi Oktatás hazai sikerét jelezte, hogy újgörögre fordítva is megjelent. (Nincsen tudomásunk arról, hogy ezen kívül más hazai orvosi munka megjelent volna (új)görögül!) Fordítója Zavírasz György, hazánkba költözött görög kereskedő és tudós író-fordító volt,
