Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
104 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) Az iskolai szűrővizsgálatok közül legnagyobb múltra a trachoma (egyiptomi szembetegség) vizsgálatok nyúlnak vissza. A világon először hazánkban indult meg a trachoma ellenes küzdelem az 1884.évi 51.066 sz. majd 1886.-os 63.668 sz. BM rendeletek megjelenését követően.76 A trachoma olyan közegészségügyileg veszélyes, személyes érintkezés útján terjedő betegség, mely minden életkorban előfordul, de a fiatalok fogékonyabbak rá. Súlyos esetben látáscsökkenés, vakság léphetett fel. 1912-ben Magyarországon a vakok 6,6 %-a trachoma miatt vakult meg.77 Családi betegség, de gyakran volt jelen iskolákban, intemátusokban és kaszárnyákban is. Európába, de hazánkba is a napóleoni háborúk idején hurcolták be a katonák. A fertőzésnek különösen kedveztek az iskolai körülmények, ezért volt különösen fontos a betegség szűrése és kezelése az iskolás korban. Az 1903. évi 110.000. BM rend. értelmében az iskolai év elején és végén, de trachomás vidékeken évente háromszor is szűrést kellett végezni minden nép-, közép és szakiskolában a kör-, vagy az iskolaorvosnak. A vizsgálatról jegyzőkönyv készült, és a beteget kezelésre küldték, illetve gyógyulásáig kizárták az iskolából. Az első világháborút követően az egészségügyi kormányzat szükségét látta, hogy újból komolyabban odafigyeljenek erre a bajra. Újabb rendeletek jelentek meg, melyek értelmében az elvégzett vizsgálatok eredményeiről a minisztériumot tájékoztatni kellett, a feltételezett betegségi okok, a beteg rokonok megjelölésével. 1934-ben egy járványt követően az ország egész területén újabb erőre kapott a trachomás betegek felderítése és kezeltetése, melyek eredményeként a szembetegek száma lassan jelentősen csökkent. 6. Az egészségtan tantárgy oktatása Az iskolák jó terepet jelentettek az egészségügyi ismeretek bővítése, az egészségügyi felvilágosítás szempontjából is. Ez részben a Fodor által szorgalmazott egészségtan tantárgy keretében történt, másrészt kötetlen szervezeti formában. Hazánkban az egészségügyi ismeretek szervezett tanításáról igazán csak a 19. század végétől beszélhetünk, bár a régebbi századokban az egyházi iskolák külföldet megjárt tanárai oktattak bizonyos egészségügyi ismereteket. Ennek bizonyítékai a régmúltból ránk maradt egészségtan könyvek is. Az egészségtani ismeretek tanításának csírájával az 1875-ös reáliskolai tantervben már találkozhatunk, mely szerint 8. osztályban heti 2 órában az antropológia keretében tanulták a diákok az ember szervezetének leírását, egészségtani vonatkozásokkal. Komolyabb szerepet az 1880-as években kapott a tantárgy a középiskolákban, amikor Fodor elképzelései szerint megjelent az egészségtan a gimnáziumok 7. vagy 8. osztályaiban rendkívüli tantárgy formájában, heti 2 órában. A diákoknak az életkori sajátosságaik figyelembevételével meg kellett ismerniük a test működését, a saját egészségük és a társadalom egészségének védelmét, illetve azokat a természeti erőket, amelyek az egészséget veszélyeztetik. 76 Pálvölgyi Balázs: A trachoma elleni védekezés megszervezése Magyarországon. Comm.de Hist.Artis Med. 202- 205 (2008) 47-68. 77 Rótt András: A trachoma földrajzi elterjedése és a nemzetközi trachoma statisztika tanulságai. Népegészségügy. 12 (1931) 863-868.
