Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
KÜHRNER ÉVA: A magyar iskola-egészségügy története 105 A korszakban igen közkedvelt polgári iskolákban az egészségtannal csak az 1918-as tan tervben találkozhatunk először, melyet a 4. évfolyamon heti két, a 6.-ban heti egy órában tanították. Az 1920-as évek elején a középiskolák valamennyi változatában (gimnázium, reálgimnázium, reáliskola) megjelent 7. és 8. osztályban, heti egy-egy órában az egészségtan, mint kötelező rendkívüli tantárgy. A fiú és leány középiskolák tantervében némi eltérés volt tapasztalható. A fiúiskolák elméletibb és inkább közegészségtani szemléletű oktatásával szemben a lányoknál (leánygimnázium, leánylíceum, leánykollégium) megduplázódott az óraszám és jobban érvényesültek a gyakorlati szempontok, pl. csecsemő- és betegápolás. A téma fontosságát tükrözte, hogy az 1928-ban megrendezett Egyetemes Tanügyi Congressus külön szakosztályban tárgyalta az iskola-egészségügyi kérdéseket. Az egészségneveléssel, határozatuk több pontja is foglalkozott. Kimondták, hogy „.. .Egészségtani ismeretekre kivétel nélkül mindenkinek és mindig szüksége van: az egészségtant minden fokú és nemű iskolában - beleértve az óvodákat, valamennyi szak- és főiskolát, az egyetemeket is - mindenkire kötelezően tanítani kell..” Minden eszközt és módot meg kell ragadni az egészségügyi ismeretek terjesztésére, „látassanak el a tankönyvek egészségtani vonatkozású mesékkel, versekkel, elbeszélésekkel, az iskolák szereltessenek fel egészségügyi vonatkozású ábrákkal, modellekkel, vetítéshez alkalmas berendezésekkel.”78 Azt is kijelentették, hogy az ismeretek átadását jól képzett tanároknak kell végezni, megfelelő tanítási módszerek, szemléltető eszközök, tankönyvek segítségével. A Horthy-korszak 1938-as tantervében az egészségtan önálló tantárgyként volt jelen a gimnáziumok negyedik és nyolcadik osztályában. Ennek az elosztásnak a jelentősége abba állt, hogy az iskolát a 4. év után elhagyó diákok is szert tettek egészségügyi ismeretekre. Ekkortájt fokozottan jelentkezett az iskolai nemi felvilágosítását gondolata is, melyet a lányok körében orvosnők végeztek. A társadalom legszélesebb rétegét érintő népoktatásban az 1882-es 1. sz. VKM rendelet A népoktatás gyakorlati irányáról című, már említést tesz arról, hogy az elemikben meg kell tanítani „a test épségben s egészségben tartására vezető, s azt biztosító módokat, megszokásokat és eljárásokat,” de ennek ellenére még az 1905-ös népiskolai tantervben sincs egészségtan tantárgy. A legtöbb tanító egyébként minden adandó alkalommal sulykolta az elemi higiénés szabályokat. Az alsóbb osztályokban a higiénés ismeretek népszerűsítésének legalkalmasabb színtere a beszéd- és értelemgyakorlatok című tantárgy volt. Az 1-4. osztályos elemista tankönyvekben megjelent az egészségi tízparancsolat, a legfontosabb higiénés szabályokkal. A középfokon tovább nem tanuló, az elemi 5. és 6. évét végzők heti egy órában tanulhattak egészségtani ismereteket. Az 1917. 168.411 sz. VKM. rendelettel előírták a nemzet jövője szempontjából fontos egészségügyi, anya- csecsemő és gyermekvédelmi ismeretek oktatását, de csak az 1925-ös állami népiskolai tantervben - a felekezeti iskolák után több évtizedes késéssel, - jelent meg önálló tantárgyként az egészségtan. Az oktatás célja az volt, hogy a tanulók oly mértékben megismerjék az emberi szervezet felépítését és működését, hogy megértsék az egészséges életmód feltételeit, felismerjék a beteges állapotokat, veszély esetén elsősegélyt tudjanak adni, tudatosan éljenek egészségesen és a közegészségügyi rendeleteket készségesen hajtsák végre. 78 Makfalvy Margit: Iskolcgészségügyi Szakosztály a III. (VII 2-6) Egyetemes Tanügyi Congressus keretében. Népegészségügy, 9 (1928) 888-891.
