Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - Szentesi Réka: A fűzőviselet egészségügyi következményei

SZENTESI R.: A fűzőviselet egészségügyi következményei 77 Dr. Perényi József közölte Dr. Hutschinson ide vonatkozó méréseit. Ennek értelmében egy átlagos magyar ember tüdőkapacitása 3350 köbcentiméter, amely viszont a fűzés kö­vetkeztében 5-600 köbcentiméterre csökkent. Ez lehetett a magyarázata a bálokon oly gya­kori ájulásnak: a fűző leszorította a bordákat és a tüdőt, így csökkent a belégzés, amihez hozzájárult a nem megfelelő vérkeringés, ezáltal a vér nem volt képes felfrissülni, könnyen bekövetkezhetett az ájulás.17 18 Hatvány Lily valószínűleg nem túlzott, amikor azt írta „a múlt században hölgyeink minden nagyobb lelki emóció alkalmából elaléltak?M Ám nem azért ájultak el lépten-nyomon, mert természetükből adódóan gyengébbek voltak a férfiaknál: „Mai nő nem áléi el. Miért? Nem azért, mert kevésbé gyöngédlelkííek vagyunk, mint multszázadbeli nővéreink, hanem mert nem fűzzük magunkat,”19 A fűzőt okolták a tüdővész pusztításáért is. Mint közismert, a tuberkulózist okozó Mycobacterium tuberculosis bacilust csak 1882-ben fedezte fel Robert Koch. Az első sike­res védőoltást 1906-ban alkalmazták, emberi használatára pedig 1921-ben került először sor. Széles körben csak a második világháborút követően terjedt el. Érthető, hogy a bacilust és a betegség ellenszerét nem ismerő orvosok a tüdőt nagy nyomás alá helyező fűzőt okol­ták a tüdővész kialakulásáért, de arról, hogy férfiak miért haltak meg ebben a betegségben, egyik orvosi értekezés sem tesz említést. Dr. Jaeger Henrik rámutatott, hogy azzal, hogy a fűző akadályozza a légzést, hátráltatja a megfelelő anyagcsere működését. A rendellenes anyagcsere egészségügyi következmé­nyeként sorolta fel többek között a tüdővészt is. Vizsgálatai alapján megállapította, hogy egyetlen életszakasz van, amelyben magasabb a női halandóság a férfinél: az 5-15 év kö­zötti szakasz. Véleménye szerint ebben igen nagy szerepe volt az erős fűzésnek és az ebből következő tüdő vésznek. Az orvos úgy vélte, hogy az 5-15 éves korosztálynál szembetűnő­en nagyobb a tüdővész okozta halálozási arány leányoknál, mint a fiúknál, így a doktor számára a nem megfelelő ruházkodás és a légzőszervek megbetegedése közötti összefüggés nyilvánvaló volt: a korai gyermekkorban kezdődő helytelen öltözködés okozta a tüdő­vészt.20 1907-ben A Nő és a Társadalom című folyóiratban közölte cikkét Dr. Okolicsányi Kuthy Dezső, az Erzsébet Királyné Szanatórium főigazgatója, amelyben pontosabb magya­rázatot adott a fűzés és a tüdő vész közötti vélt összefüggésre. Véleménye szerint a légzés­ben gátolt tüdő vér-és nyirokcsomó keringése rossz, „a belélegzett por és a benne lévő bak­tériumok a tüdőnek renyhe nyirokkeringésü részeiben telepednek meg legelőbb, ott kezdő­dik tehát a tüdő gümökórja is.”21 Dr. Móczár Katalin kizárja annak a lehetőségét, hogy a fűző vagy a helytelen öltözék okozta a tüdővészt. Elmondása alapján kijelenthetjük, hogy a szoros fűző viselete a már kialakult betegség szövődményeit ugyan súlyosbíthatta, de nem okozhatta azt, mivel a tü­dővész kizárólag fertőzés útján terjed.22 17 Dr. Percnyi József: A divat, mint az emberi test eitorzilója. Budapest, 1885. 59. 18 Hatvány Lili: Amit a ruha alatt hordunk. In: Öltözködés és divat. Szerkeszti uő. Pesti Napló, Budapest, é.n. 176. 19 uo. 2(1 Dr Jaeger Henrik: A ruházkodás egészségtana. Budapest, 1910. 133. 21 Dr. Okolicsányi Kuthy Dezső: A női ruházat. In: A nő és a társadalom. 1907/10. 168. 22 Dr. Móczár Katalinnal készített interjú alapján. (2010. 03.12.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom