Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Szentesi Réka: A fűzőviselet egészségügyi következményei
78 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) Izomsorvadás és gerincferdülés Az orvosokkal szemben a fűzőt viselők azzal érveltek, hogy szükségük van arra, mert amint levetik, fájni kezd a hátuk. A Divatértesítő szerint „a hygienia szent nevében tüzet kiáltottak a fűzőre. Azt mondták róla, hogy semmi sem okoz kevesebb kárt, mint azok a szorítószerkezetek, amelyekkel hajdanán a mártírokat kínozták. Ez természetesen túlzás. Mi, kultúrasszonyok, gyermekkorunk óta úgy hozzászoktunk a fűző viseletéhez, hogy ellenkezőleg, akkor érezzük rosszul magunkat, ha elfelejtettük felvenni. ”2J A cikk írójának igaza volt: ugyanis azok a hölgyek, akik leánykoruk óta fűzték magukat, valóban nem boldogultak nélküle. Thanhoffer szerint, amikor ezek a hölgyek levetették fűzőjüket, hátfájásról, gyengeségről és hidegérzetről panaszkodtak. Ez azzal magyarázható, hogy hát-és bordaközi izmaik - mivel nem azok tartották a testet, hanem a fűző - elsorvadtak, gerincoszlopuk elferdült, így a fűző nélkül már nem is voltak képesek tartani magukat. A hidegérzetet a megbolygatott vérkeringés okozta, mert a vér kiszorult az izmokból és a bőrből.23 24 Rövid ideig tartó viseletűk esetén a fűzők támaszt nyújthattak a hátnak, azonban hosszú távú viseletűk valóban hozzájárulhatott a hátizmok elgyengüléséhez, végül azok sorvadásához, hátfájdalmakhoz vezethetett, amely esetekben a fűző már elengedhetetlen támasztékává vált a viselőjének. Azok a nők, akik hosszú éveken keresztül hordták a fűzőt, nem tudták elhagyni azt komoly kellemetlenségek, fájdalmak nélkül. Az izmok bizonyos mértékű rehabilitációja lehetséges, ám rendkívül nagy és hosszantartó erőfeszítést és magas fokú szakértelmet kíván. Thanhoffer az izomsorvadás megelőzésére azt javasolta, hogy a fűző levetése után masszírozni kell a hölgyek hátát és tornagyakorlatokat végezni.25 Dr Jaeger Henrik szerint viszont azoknál a hölgyeknél, akik szorosan fűzik magukat a tartóizmok már annyira visszafejlődtek, hogy azok helyrehozatala nem volt lehetséges.26 A korabeli álláspont szerint a gerincferdüléshez nagyban hozzájámlt a fentebb tárgyalt izomsorvadás, mert az izmok nem megfelelő működése miatt egyoldalúvá vált a testtartás, amelynek kiegyenlítését a fűző megakadályozta, a gerinc elferdült. A gerincferdülés nőknél hatszor-nyolcszor gyakrabban fordult elő, mint a férfiaknál.27 Valószínűleg ezért okolták a női öltözéket, elsősorban a fűzőt a gerincferdülés kialakulásáért is. Nem szabad elfelejteni, hogy a gerincferdüléshez nem csak a fűző viselete járulhatott hozzá. Dr. Korányi Frigyes számításai alapján elmondhatjuk, hogy az úri nők nyári ruhájának súlya 1,8-3 kilogramm, őszi ruhája 2,6-4,2 kilogramm, mig téli ruhája 4-6,2 kilogramm között mozgott. A díszített báli ruhák pedig önmagukban is nyomtak 4-5 kilogrammot.28 Ennek a súlynak jelentős részét nem a vállak, hanem a csípő és a derék tartották. Mikulicz boroszlói sebész Tomaczeszki Valeska tomatanítónővel közösen írt könyvében azt írta, hogy a gerincferdülés igen nagy jelentőségű nőkérdés, mert egy gerincferdülésben szenvedő fiúra tíz ugyanolyan leány esett.29 Ezt azzal magyarázták, hogy a leánygyermekek 23 Idézi F. Dózsa Katalin: Letűnt idők, eltűnt divatok. Budapest, 1989. 235. ^Dr. Thahoffcr Lajos: Anatómia és divat. Budapest, 1901. 110. 25 Dr. Thanhoffer Lajos: Anatómia és divat. Budapest, 1901. 114. 26 Dr. Jaeger Henrik: A ruházkodás egészségtana. Budapest, 1910. 92. 27 Dr. Jacger Henrik: A ruházkodás egészségtana. Budapest, 1910. 75. 28 Dr Korányi Frigyes mérési eredményeit közli Dr Thanhoffer Lajos: Anatómia és divat. Budapest, 1901.24. 29 Die orthopädische Gymnastik gegen Rückgratsverkrümmungen und schlechte Körperhaltung. Az említett műből idéz: Dr. Jaeger Henrik: A ruházkodás egészségtana. Budapest, 1910. 73.
