Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Szentesi Réka: A fűzőviselet egészségügyi következményei
80 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) további következménye lehetett a kellemetlen lehelet, amelyet Dr. Pávai Vájná Gábor említett értekezésében.35 A fűző akadályozhatta a természetes bélmozgásokat, puffadtságot okozhatott. Dr. Szana Sándor szerint a székrekedés, amely fiatal nőknél aránytalanul gyakrabban fordult elő, mint férfiaknál, igen gyakori következménye volt a szoros fűzésnek.36 A hasüregben több létfontosságú szerv van. A gyomor, a belek, a húgyhólyag és a méh változtathatják méretüket, éppen ezért rugalmas a hasfal, hogy az étkezés után, vagy terhesség esetén megnagyobbodott szervek ne zavarják egymást. Azonban ha egy merev szövetből készült, kemény acélpántokkal, vagy halcsonttal ellátott fűző veszi körül a hasfalat, akkor az hiába rugalmas, a szerveket rögzítő izomszalagok elvesztik idővel rugalmasságukat, az egyes szervek eltolódhattak helyükről. De már csak önmagában a nyomás hatására a hasüreg szervei eltolódhattak helyükről. így jött létre a Jaeger doktor szerint akkor még nem eléggé ismert betegség, az enteroptosis vagy Glénard-féle betegség, azaz a szerveltolódás.37 A doktor szerint a szerveltolódás férfiaknál ritka, nőknél viszont annál gyakoribb volt. Fűzőt viselő hölgyeknél megfigyelhető volt a lép, a máj, a gyomor, vastag-és vékonybelek süllyedése, valamint a legismertebb szerveltolódás: a vándorvese vagy veseficamo- dás. Nőknél jellemző volt a jobboldali vese elmozdulása: ahogy a fűző nyomta a májat, az nyomta a jobboldali vesét.38 Jaeger Henrik szerint nem vették komolyan a szerveltolódásos betegségek jelentőségét, pedig azok következményei sok beteget kergettek öngyilkosságba. Thanhoffer Lajos is utalt rá, hogy a vándorvese betegsége kínzó fájdalmakkal járt és egyeseket öngyilkosságra kényszerített.39 Ráadásul csak életveszélyes műtétek során volt gyógyítható.40 Mivel a hasi szervek lefelé tolódtak, létrejöhetett a „lógó has”.41 A Jaeger doktor által „lógó hasnak” nevezett jelenség minden bizonnyal nem más, mint amiről Dr. Szana Sándor írt: a derék erős elszorítása miatt az alhas erősen kidomborodott, amelyet még erősebb fűzéssel akartak leplezni.42 A nyomást a hasizmok nehezen viselték, kitágultak, elernyedtek. Különösen szülés után az elernyedt hasizmok nem nyerték vissza eredeti formájukat, így is létrejöhetett a „lógó has”, amely többszöri szülés után „ráncos lógó hassá” alakulhatott. A fűző nyomása, valamint a szervek eltolódása és összenyomása miatt a vérkeringés nem működött megfelelően. A korabeli orvosok ismeretei szerint a fűzés erős „vértorlódást” okozott, amely egyes szervek megbetegedéseivel végződött. A fűző elzárta a vér szabad áramlását, vértódulást okozott a fejben, tüdőben és szívben, valamint az alhasi- és nemi szervekben. A fűző miatt vérpangás alakulhatott ki a fejben, mert akadályozta a vér visszafogását, amely migrénes fejfájáshoz vezethetett, ezen kívül rövidlátást, az orr és a gége nyálkahártyáinak, a manduláknak krónikus megbetegedéseit okozhatta, amelyek végül si- ketséghez és az emlékezőképesség csökkenéséhez vezethettek.43 Dr. Móczár Katalin lehetségesnek tartja, hogy a megváltozott nyomásviszonyok miatt a szív nem tudta fogadni az 15 Dr. Pávai Vájná Gábor: A divatról orvosi tekintetben. Budapest, 1891. 19. 16 Dr. Szana Sándor: A női ruházat. In: A nő és a társadalom. 1.907/11. 154. 37 Dr. Jaeger Henrik: A ruházkodás egészségtana. Budapest, 1910. 87. 38 Dr. Lantos Emil: A női ruházatról. Budapest, 1900. 3. 39 Dr. Thanhoffer Lajos: Anatómia és divat. Budapest, 1901.24. 4n Dr. Jaeger Henrik: A ruházkodás egészségtana. Budapest, 1910. 88. 41 Dr. Jaeger Henrik: A ruházkodás egészségtana. Budapest, 1910. 82. 42 Dr. Szana Sándor: A női ruházat. In: A nő és a társadalom. 1907/11. 154. 41 Dr. Jacgcr Henrik: A ruházkodás egészségtana. Budapest, 1910.91.es 82.
