Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem oktatásának formái a lengyel egyetemeken
60 Comm, cie Hist. Artis Med. 218—221 (2012) velődés szerepét is. Az ősi egyetem lett a lengyel kultúra és tudomány központja, itt képezték - a messzi földről ide érkezett - a lengyel értelmiség legjavát. Az ily módon természetessé vált, hogy minden tudományszak „lengyel” történetét is kutatták, oktatták, ezeknek tanszékeket, intézeteket szervezzenek. így érthető, hogy az orvosképzésen belül miért kap különös szerepet az orvostörténelem. Az orvostörténelem már a 17. század első felétől szerepet kapott a krakkói orvosképzésében: a krakkói püspök által engedélyezett tankönyvek között szerepelt az 1635-ben Krakkóban kinyomtatott Chronologia medica cum titulis honorificis maioribus suis a grata posteritate delatis című, alig 60 oldal terjedelmű orvostörténeti témájú könyv. Szerzője Bartolomiej Dylagowski (1560-1637) orvos baccalaureus, a bölcseleti tanfolyam filozófia tanára, aki orvosi fokozatát a Questio physica de natura motus c. disszertációjának megvédésével nyerte el. Sajnos orvosdoktori fokozatáról nincs tudomásuk, viszont filozófia professzorként előadott az orvosi karon is, az orvosi gyakorlatot adta elő.2 Dylagowski munkájában vázolta Hippokratész felfogását az emberi test működéséről, majd a görög-római medicina jeles orvosainak szakmai tevékenységét elemezte. A Synopsis chronologica fejezetben arab, latin, német, lengyel, angol, spanyol és francia orvosok munkáit sorolta fel, de a hangsúlyt a lengyel orvosok munkásságára helyezte, elsősorban a krakkói egyetem kiválóságainak munkásságát részletezte. E munka valóban hatással volt a később Krakkóban kiadott egyetemtörténeti és orvosi disszertációkra, sőt halála után az egyetemtörténet külön is megemlékezett róla, „orvosi krónikásként” említik nevét. Erre utal a krakkói egyetem templomának tekintett Ferences-templom előcsarnokában levő emléktáblájának szövege. Bartolomiej Dylagowski hatására a 17. században többen is foglalkoztak az orvosi kar jeles egyéniségeivel. így az észak-magyarországi születésű és magyar nemességgel rendelkező Stanislaw Wosinski (+ 1694) orvosdoktor, krakkói kanonok, az elméleti orvostan professzora - többek között - feldolgozta az orvosi kar történetét, amely művet 1896-ban Bronislaw Wojciechowski nyomtatásban is kiadott. Wosinski munkájában 63 Krakkóban végzett orvossal és kéziratával foglalkozott. Különös figyelmet szentelt 25 orvosprofesszornak, közöttük Jakub Suskinak (+1678), akinél kiemelte orvostörténeti müveit is. A 18. században, a felvilágosult abszolutizmus idején végrehajtott lengyel egyetemi reformig a krakkói orvosi karon valóban többen foglalkoztak orvostörténelemmel, kiváltképp a kar történetével, de éppen a krakkói egyetem gyors és látványos hanyatlása miatt ez a tendencia is erőtlenné vált. A lengyel egyetemi reform érintette a krakkói, a vilnói egyetemet, a Napóleon által életre hívott és „tiszavirág életű” Varsói Nagyhercegsége által alapított varsói egyetem (1809), valamint a II. József császár által még 1786-ban létrehozott lembergi egyetem a kor modern egyetemeinek számított. Krakkóban, Vilnóban és Varsóban szinte egyidőben tettek javaslatot az orvostörténelem kötelező orvosi tárgyak közé emelésére vonatkozóan, sőt 1810 áprilisában elrendelték az oktatását is. Az orvostörténelmet a IV. tanév első félévében heti három órában oktatták. Az 1814/1815. évi tanévben az orvostörténeti tanszéket az orvosrendészeti és igazságügyi orvostani intézetben helyezték el, lehetett disszertációt írni e témában, és minden esetben szerepelt az orvosi : Skulimowski, Micczyslaw: Dzieje nauki i nauczania historia medycyny na Uniwersytecie JagieUonskim i w Akademii Medycznej w Krakowie. In: Szescsetlecie medycyny krcikowskiej. Historia katedr. Krakow, Academia Medica Cracoviensis. 1964. 376.
