Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem oktatásának formái a lengyel egyetemeken
AZ ORVOSTÖRTÉNELEM OKTATÁSÁNAK FORMÁI A LENGYEL EGYETEMEKEN KAPRONCZAY KÁROLY Győry Tibor 1935-ben az Orvosképzés folyóiratban megjelentetett Az orvostörténelem tanítása külföldön és hazánkban című tanulmányában példaként említi a lengyel egyetemeken folyó orvostörténeti oktatást: „Kivételt e tekintetben csak Lengyelország képez, melynek mind az öt egyetemén követésre méltó például szolgáló módon oldották meg nemsokára a háború befejezése után a kérdést: rendes tanszékek, hozzájuk csatolt intézetekkel és szemináriumokkal, a szakma kötelezővé és szigorlat tárgyává tételével. /.../ Lengyelországnak mind az öt egyetemén az orvostörténelemnek rendes tanszékei állanak fenn intézettel vagy szemináriummal összekötve. Az orvostörténelem hallgatása kötelező s a doktori szigorlatnak is tárgya. A krakkói egyetemen levő intézet /10 ezer kötetes könyvtárral, 135 kézirattal és jelentékeny múzeumi gyűjtemények felett rendelkezik / professzora és a múzeum igazgatója W. Szumowski/, Posenben 2 500 kötetből álló könyvtárt és gyűjteményeket tartalmazó szeminárium / Stanislaw Wrzosek/. Varsóban /1934/ nem régen készült el az intézet /Giedroyc/. Vilnában szeminárium működik kisebb könyvtárral és gyűjteménnyel /Tzebinski/. A lembergi intézet még kiépítés alatt van ”.1 Az orvostörténelem oktatásának kezdete a Jagelló Egyetemen A lengyel orvostörténeti oktatás valóban egyedülálló volt Európában, sőt a 19. században több szempontból vezető szerepet játszott. Okát elsősorban a sajátos lengyel politikai helyzetben kell keresnünk. A 18. században - a lengyel királyi hatalom megroppanása és a szomszédos hatalmak (Oroszország, Németország és Ausztria) területszerző törekvései miatt - a lengyel királyság kétségbe esett kísérletet tett a lengyel államberendezés, a társadalom, a gazdaság, a művelődési viszonyok megreformálására. Stanislaw Paniatowski király a felvilágosult abszolutizmus szellemében, igen rövid idő alatt olyan széleskörű reformokat valósított meg, amelyek nemcsak az 1791-ben elfogadott lengyel alkotmányban testesültek meg, de megnövelték szomszédai mohóságát is. 1796-ban végleg felosztották a maradék Lengyelországot, majd a napóleoni háborúk ugyan reményt ébresztettek egy - kisebb területű - lengyel állam létrehozására, de a bécsi békekötés után (1815) az úgynevezett kongresszusi Európában már csak a krakkói városállam ápolta a lengyel önállóság gondolatát. Ettől az időtől Krakkó testesítette meg nemcsak az önállóság, de a lengyel műGyöry Tibor: Az orvostörtcnelem tanítása külföldön cs hazánkban. Orvosképzés. 1935. Jubileumi füzet. 349-353.
