Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Katalin: Bányaorvoslásunk a 18. században
54 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) hoz, vagy titkon olyan szereket kértek a patikustól, ami inkább rontott az állapotukon. Gyakorta keresték fel a két legközelebbi fürdőt, Vihnyét és Szklenót, hogy ott a borbélyse- bésszel mértéktelenül eret vágattassanak, vagy köpölyöztessenek, mindezzel lerontva a gyógyvíz egyébként hasznos hatását. Éppen ezért a város egyik legfontosabb feladataként egy kórház létrehozását javasolta Hoffinger, 1780-ban dolgozta ki a terveket. A városban ugyan volt egy kórház, amely az iratok szerint már a tizenötödik század első évtizedei óta létezett, de az idők folyamán teljesen lepusztult. „Nem más, mint közbotrány" - jellemezte Hoffmger az állapotokat. ,A betegek és rokkantak lakhelyei ... sötétek, mint egy börtön, piszkosak, mint egy istálló, nem nyújtanak védelmet a hideg, az eső és a hó ellen, a betegek nyugtalamd és ápolás nélkül fekszenek. Az egész csak arra jó, hogy a legszegényebb csőcseléket el lehessen helyezni, a kórházpénzből pedig a város legszegényebbjei támogatásban részesülhessenek. ”- folytatja a lehangoló bemutatást.16 Hoffinger kórház-tervezete17 azért is figyelemre méltó, mert a 18. századi korszerű kór- ház-modell alapján működő intézménynek természetesen főként a bányában megbetegedettek gyógyítására kellett volna specializálódni. A kórházi ápolás első pontjaként a lelki gyógyítás fontosságát emelte ki, ezért lelkész, pap állandó jelenlétét írta elő. A testi ápolás sikeréhez természetesen a megfelelő végzettséggel rendelkező, pontosan meghatározott munkakörre alkalmazott gyógyító személyzetre van szükség. A legfontosabb és legnagyobb felelősséggel párosuló tevékenység természetesen az orvosé, majd a seborvos, az asszisztensek, és az ápolók következnek. Valamennyiük feladatait, kötelességeit, napirendjüket is megszabja Hoffmger. Elengedhetetlen, hogy a kórháznak saját patikája legyen, állandó gyógyszerész alkalmazásával, aki a hivatalos gyógyszerkönyv előírásai szerint köteles a szükséges gyógyszereket elkészíteni. Nem csak az alkalmazottak, de az ápoltak vonatkozásában is szabályokat alkotott Hoffinger (a beteg kórházi felvételétől a gyógyult állapotban való távozásig). A beteg felvételéről a kórházi orvos dönt, gyógyíthatatlan beteget nem vesznek fel. A beteget a kórházi felvétel után meg kell mosdatni és kórházi ruhába kell öltöztetni, saját ruháját, pénzét külön helyiségben, elzárva kell őrizni. A gyógyítás fontos része a megfelelő étrend kialakítása és biztosítása. A súlyos betegek „kalóriaszegény”, igen csökkentett táplálékától a normál mennyiségű és tápértékű adagjáig leírja a napi étkeztetés kötelező és adható elemeit. Említést tett arról, hogy akinek az állapota, betegsége - és természetesen az orvos - megengedi, bizonyos mennyiségű bort vagy sört is fogyaszthat. A kórház-tervezet második fontos egysége a minden gyakorlati szempontot figyelembe vevő építészeti leírás. Megfelelő elhelyezést kellett biztosítani a különböző kórban szenvedő, különböző életkorú és nemű betegeknek, meghatározta a szobák számát, a fekvőhelyek elhelyezését. Az épületet egy emeletesre tervezték, a betegszobákat az emeletre kívánták berendezni: tíz szobát, húsz-húsz ággyal, hat szobát terveztek 5-5, és két szobát 4-4 beteg részére. A betegszobákban az ágyak körül - a kor szokásával ellentétében - nem tűrte meg a függönyt. A hideg-meleg vízzel ellátott tisztálkodó helyiségeknek, a konyhának és kamrának, a mosodának és a fertőtlenítő helységnek, az ápoló személyzet munka és pihenőszobáinak is a célszerűségnek megfelelő helye volt az épületben. Pontos előírásokat fogalmazott meg Hoffinger a kórházban meghaltakkal kapcsolatban: mikor és milyen módon 16 Ld. Felsőmagyarországi orvosi helyiratok. 106. 17 Hoffmger, Johann Georg: Entwurf eines Krankenhauses für das Bergvolk in Schcmnitz. In: Vermischte medizinische Schriften. 143-270.
