Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Katalin: Bányaorvoslásunk a 18. században
KAPRONCZA Y K.: Bányaorvoslásunk a 18. században 55 kell a betegszobából a boncterembe, vagy a hullakamrába szállítani a holttesteket, gondoskodni kell a boncterem higiénés körülményeiről, a hullakamra megfelelő hűtéséről, nem utolsó sorban a kegyeleti szempontok betartásáról. Részletesen bemutatta a betegszobák, irodák, laboratóriumok és egyéb funkciójú helyiségek fűtésére, szellőzésére és a levegő tisztítására irányuló megoldásokat. Igen modernnek tűnő ventiláló készülék beszerelését tartotta szükségesnek. A korszerű kórháztervezés elmaradhatatlan része volt a működtetés költségeinek pontos kiszámítása: az alkalmazottak bérezése, az ápolás és betegellátás anyagi vetülete, a mindennapi kiadások számbavétele, sőt a bevételek lehetősége (a bányászok társkasszájának befizetései, a kórház patikájának bekapcsolása a környék lakosainak gyógyszerellátásába, stb.). A kórház minden szempontot figyelembe vevő tervének kidolgozásához a bécsi Allgemeines Krankenhaus szolgáltatta a példát, Hoffinger hivatkozott a Giovanni Alessandro BrambiUával (1728-1800) e tárgyban folytatott megbeszéléseire is. A kórház tervrajzát Pirker Selmecbányái városi építőmester készítette el Hoffinger elgondolásai alapján. A kórház technikai berendezéseit ábrázoló tervrajzok magyarázó szövegében találunk egy utalást, amely szerint Hoffinger köszönetét mond Karl Haidinger (1756-1797) selmeci bányászati tanácsosnak, aki ásványtani kutatásai mellett neves bányamérnökként szerzett elismerést, a bányagépekhez és egyéb technikai eszközökhöz csakúgy értett, mint a csatornázás korszerű megtervezéséhez. Hoffinger kórházépítési javaslata sajnos sosem valósult meg. Harmadik jelentős bányavidékünk Erdély volt. Hatalmas nemesfém bányáiban hasonlóan mostoha körülmények között dolgoztak a munkások, betegségeik kórleírása és a javallott terápia a korabeli szakirodalomban is nyomon követhető. Rácz Sámuel (1744-1807) diplomája megszerzése után néhány évig - 1773-1777 között - Nagybányán praktizált, és nem csupán a város lakosainak, de a környék bányászainak gyógyítása is az ő feladata volt. Orvosi oktatás... c. 1776-ban és 1778-ban kinyomtatott művében több helyen találunk a bánya és kohómunkások megbetegedéseire vonatkozó közléseket. A különféle káros gázok és gőzök által okozott légzőszervi bántalmakra elsődlegesen gyógynövényekből készített főzeteket ajánlott. Részletesen írt az un. bányász-kólikáról, amely tapasztalata szerint nem csak a fémbányászokat, kohászokat betegíti meg, de az ötvösöket, szobrászokat, fazekasokat, aranyozókat is. A hasonló tünetekkel járó betegség kialakulásának okai között felsorolta továbbá a rézből vagy ónból készült konyhai edények, a nem kellőkképp kiégetett mázú, étkezéshez használt agyagedények, a fehér ónnal vagy egyéb fémes védőréteggel bevont evőeszköz mindennapos használatát is. A lelkiismeretlenül kezelt kocsmai bort is felemlíti, amikor a kocsmáros fekete ónt dob a hordóba, amitől ugyan édesebb lesz a bor, de a káros hatás is hamarosan jelentkezik. Terápia gyanánt speciális étrendet, laxatívákat, dohányfüsttel kevert klistélyozást, nyugtató furösztést, érvágásokat javasolt, különösen súlyos esetekben pedig az ópium és kámfor tartalmú szerektől sem riadt vissza. „Jó az arany-bányáknál megromlott embereket vas-bányákhoz adni, büdös-kövös feredőkbe. Az elesett tagokat erősítő írral gyakran kell dörgölni, a réz-fajokkal készített feredő is hasznos. Az electrizació leggyakrabban segít." - sorolja fel a különféle külsőleg alkalmazható gyógymódot.18 A beteg állapotának súlyosbodását, illetve a gyógyulási folyamat lassúbbodását az alkoholizmussal hozta összefüggésbe. m Rátz Sámuel: Orvosi oktatás ... a' leg-gyakrabb, és leg-küzönségesebb belső nyavalyáknak jeleiről,és orvosságairól ... Posonyban és Kassán, Landcrer Mihály költségével, 1778. 150-151.
