Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Katalin: Bányaorvoslásunk a 18. században
52 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) Bécsben, korábbi tapasztalatainak, terveinek és elgondolásainak közreadása.9 Egyik írásának tárgya Selmecbánya orvosi topográfiája.10 11 Az orvosi topográfia műfaj kialakulásának ideje a 18. század volt. Kezdete a század első évtizedeire tehető, amikor a Bél Mátyás és köre honismereti mozgalmának kutatásai nyomán egyre többen foglalkoztak a hazai természeti viszonyok megismerésével és megismertetésével. Egy adott régió múltjának nem csupán a történelmi események, a kultúrtörténeti emlékek, a területen élő neves családok, de a természeti viszonyok tudományos szintű bemutatása is része volt. A földrajzi, klimatológiai körülmények kiegészítéseként az adott terület növény és állatvilágát, ásványkincseit, vizeit, valamint az ott élők antropológia, néprajzi jellemzőit is felkutatták és leírták. Az orvosi topográfia - mint a témakör még tudatosabban specializált területe - létrejöttét az a helytartótanácsi rendelkezés segítette, amelynek értelmében a városi, megyei főorvosoknak megadott időközönként jelentést kellett benyújtaniuk a felügyeletükre bízott terület egészségügyi viszonyait illetően. Ebben a lakosság általános fizikai állapotáról, gyakori betegségeiről, járványokról, továbbá mindazon körülményről kellett beszámolni, amely az egészségi állapotukat befolyásolja (időjárás, - különleges természeti események: árvíz, nagy esőzések, aszályok, földrengés, - klimatológia viszonyok, - és természetesen a népesség életmódjával, munkavégzésükkel kapcsolatba hozható jellegzetes betegségek). Hoffinger írását e műfaj egyik kiemelkedő tagjaként kell méltatni, értékét a bányászok betegségeinek megfigyelése, létrejöttük okának pontos meghatározása növeli. Hoffinger, miközben pontról-pontra leírja a földalatti munkavégzés menetét, folyamatosan kitér az egészségkárosodást okozó veszélyforrásokra. Véleményét már a bevezetőben sommásan így fogalmazza meg: „A bányászok munkája minden szempontból kemény és egészségtelen,épp oly mértékben hátrányos az emberi szervezetre nézve, mint amilyen előnyös és hasznos az állam szempontjából. ”n Mindenekelőtt a járatok rossz levegőjéről szól, amelyben sok bomló anyag halmozódik fel, káros az egészségre, de ez az oka a bányalégrobbanásnak is. Hoffinger a sok probléma ellenére mégis leszögezi, hogy a selmeci bányákban vezették be a legtöbb és legkorszerűbb szellőztető eljárást. A vizes, nedves járatokban való huzamosabb tartózkodás következménye a reumatikus panaszok kialakulása. A nagy fizikai erőkifejtés az ízületek idő előtti elhasználódásához, eldeformálódásához vezet. A sérvbetegség feltűnő nagy számban való kialakulását elsősorban a „kutyatologatóknál”, vagyis a több mázsányi kőzetet, kifejtett ércet saját erejükből csilléken szállító bányamunkásoknál figyelte meg. A szem sérüléseit a felpattanó, vagy felülről a fejre zúduló kőzetszilánkok, por stb. okozzák. A szilánkok eltávolításának egy igen furcsa módszerét írja le: ,, Éppen ezért, mert ez mindennapi dolognak vehető, ezekben a bányákban szemnyaldosókat alkalmaznak, akik csekély évi juttatás fejében nyelvükkel szelíden eltávolítják a sérült szemből az idegen testeket. ”12 Hoffinger szerint az eljárás jó és kíméletes, de mégis ritkán 9 Hoffinger Johann Georg: Vermischte medizinische Schriften. Wien, bei Rudolf Gräffcr, 1791. 10 Hoffinger, Johann Georg: Medizinische Topographie der königl. freyen Bergstadt Schemnitz in Niederungarn. - In: Vermischte medizinische Schriften. 2-80. - Id. még: Hoffinger, Johann Georg: Selmecbánya alsómagyarországi szabad királyi bányaváros orvosi topográfiája. Ford.: Rákóczi Katalin. In: Felsőmagyarországi orvosi helyiratok. Történeti néprajzi források a 18-19. századból. Szerk.: Dcáky Zita. Budapest, Győrffy István Néprajzi Egyesület, 2004. 66-107. - /A Néprajzi látóhatár kiskönyvtára 9./ 11 Felsömagyarországi orvosi helyiratok... 89. 12 u.o. 93.p.
