Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Józsa László: Betegségábrázolások bizánci (egyházi) műalkotásokon
JÓZSA L.: Betegségábrázolások bizánci (egyházi) műalkotásokon 43 gek többsége nem bélpoklosságban, hanem valamilyen gyógyíthatatlan, de nem ferőző börbajban szenvedett. Erre utal a Monreale (Szicília) katedrális 12. századi mozaikja, amely a “leprást” az egész testet ellepő apró kiütésekkel mutatja, noha a kiütések nem feltétlen velejárói a betegségnek, s főként nem az egész testen jelentkeznek. Sokkal inkább gyanakodhatunk pikkelysömörre (psoriasis vulgaris), amiben az is megerősít bennünket, hogy a térdet duzzadtnak ábrázolták (21. ábra), márpedig psoriasisban gyakori a térdízületi gyulladás (JÓZSA 2006). 21. ábra. A Monreale katedrális 12. századi bizánci mozaikja. Bár az alkotás címe: „Krisztus meggyógyítja a bélpoklost”, a beteg bőrkiütései nem leprának, sokkal inkább pikkelysömörnek (psoriasis) látszanak. A térd jelentős duzzanata arthropathia psoriaticat jelezhet. 15/ Kóros soványság általában a pusztai remetéket és Keresztelő Szt. Jánost ábrázoló alkotásokon figyelhető meg. Ismerve a remeték mennyiségileg és minőségileg elégtelen, (olykor már önkéntes éhezésbe hajló) táplálkozását, nem csodálkozhatunk, ha testileg leromlottnak ábrázolták őket. A szentképek remetéi mindig aszténiás alkatúak, csontjaik (bordák, csípőlapát) áttünnek a bőrön. Jóval ritkábban találkozunk elhízott személyekkel. A krétai Glouvemiotissa kolostor templomának 14. századi falképén Szt. Barbarát meglehetősen kövér, testes hölgynek képzelte el festője. A Tortellon szigeti (Velence mellett) templom 11. században készült bizánci mozaikja az elkárhozottak pokolbéli szenvedéseit mutatja. A hat mezítelen alak közül az egyiknek a férfiakra jellegzetes kerek pocakja (hétköznapi elnevezéssel “sörhasa”) van.
