Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Józsa László: Betegségábrázolások bizánci (egyházi) műalkotásokon
44 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) Megbeszélés A művészek egy része előszeretettel örökítette meg a beteg, szenvedő embert. Az alkotásokon felismerhető kórképekkel foglalkozó — napjainkra hatalmassá terebélyesedett, — tudományt a művészettörténész POLAKOWSKY és a patológus VIRCHOW teremtette meg 1897-ben. Korunkban tanulmányok százai, monográfiák tucatjai elemzik a festményeken, szobrokon, kerámiákon stb. diagnosztizálható betegségeket (DASEN 1988, GIAMPOLO 1994, JOBBA 1987, JÓZSA 2006, 2008, KUNZE 1980, VIDA 1994). A kutatók jó része a reneszánsz és azt követő időszakok festményeivel, kisebb részük az egyiptomi, ógörög, prekolumbián indián alkotásokkal foglalkozik. A vizsgálódásokból szinte teljesen kimaradtak a bizánci (és általában az ortodox) alkotások orvosi értékelése. Jól lehet a bizánciak növény és állat-ábrázolásait többen elemezték (KÁDÁR 1968, és 1978, KÁDÁR és TÓTH 2000, LAVIN 1963, TOUWAIDE 1991 stb.). Mindössze az Athosz-hegyi kolostorok egy részének, valamint a szerbiai Dékáni kolostor képanyagáról készült rövid ismertetés (CHARLIER 2003, JOVIC és mtsa 1999). Ennek okát abban látom, hogy a nyugat-európai és amerikai orvos-kutatóktól távol áll az ikonok világa, másfelől az ortodox egyházi alkotásokkal foglalkozó művészettörténészeknek nincsenek orvosi ismereteik. Az ikonok témája, szerkesztése, az ábrázoltak testtartása stb. kötött. Alkotóik nagy, feltűnő eltéréseket nem örökíthettek meg, az apró kóros eltérések csak szisztematikus elemzéssel deríthetők fel. Szükségesnek tartom a további elemzést, hiszen a jelen tanulmányba felvett félezemyi alkotás „csepp a tengerben” a bizánci műalkotások tömegében. Természetesen nem minden festőiskola alkotásán és valamennyi korban készült terméken fordul elő egyforma gyakorisággal a betegség-ábrázolás. Tapasztalatom szerint a krétai festőiskolák, a szicíliai mozaikkészítők, a konstantinápolyi ikonfestők művein a leggyakoribbak, de csaknem teljesen hiányoznak az észak-orosz ikonkészítők alkotásairól. Jelenlegi és korábbi tanulmányaim a betegségábrázolás mennyiségét veszik számba. Számos kérdés megválaszolatlan maradt. Nem tudjuk mi volt az alkotók célja azzal, hogy beteg embereket (is) festettek szentképeikre? (Kivételt képeznek a csodás gyógyításokat bemutató alkotások). Miért pont ezeket a kórképeket örökítették meg és másokat miért nem? Eszrevette-e az egyházi felsőbbség, s ha igen mit szólt ezekhez ? A felmerülő kérdéseket hosszan sorolhatnám. A jövő kutatásainak feladata azok (és a későbbiekben felbukkanok) megválaszolása. LÁSZLÓ JÓZSA, MD, D.Sc. professor of pathology H-3648 Csernely Táncsics u. 9. HUNGARY j ozsalg@freemai 1. hu
