Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Varga Benedek: Antall József és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár
14 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) 1816/17-ig. Az állat- és ásványtan tanárának, Pillér Mátyásnak halála után tekintélyes magángyűjteménye, a Collectio Pilleriana, 1797-ben került az egyetem tulajdonába. Áttörést hozott Anna Mária főhercegnő természetrajzi gyűjteményének adományozása, amelynek nagyságára jellemző, hogy csak leírójegyzéke 13 kötetet tett ki. Az 1830-as évekből származó leírás szerint az Orvoskar Újvilág utcai épületében az első emeleten helyezték el a gyűjteményt, amely ekkor több mint 40.000 ásványt és 8.000-nél több állatpreparátumot tartalmazott. Mindezekről a végleges katalógust Reisinger János főkurátor készítette el 1836-ban. A nagyszombati egyetem botanikus kertjét Winterl Jakab a vegytan és növénytan egyetemi tanára alapította még 1771-ben. A Füvészkert az egyetemmel együtt költözött Pestre a Hatvani kapun kívülre, a Józsefvárosba. A nagyobbik füvészkert melegházzal és hűtőházzal felszerelve 3249 négyszögölnyi területen terült el. A kert a 18-19. század során, egészen az egyetemi klinikák új épületeinek 1880-as alapozásáig közel háromszor nagyobb volt a mai kertnél. Emellett az egyetem rendelkezett egy kisebb botanikus kerttel is, amely az Egyetemi Könyvtár épülete mellett 280 négyszögölt foglalt el. A két kertben 7.000-féle növényt termesztettek. Az Orvoskar Újvilág utcai épületének I. emeletén négy teremben helyezték el egyúttal az anatómiai, kórbonctani és élettani múzeumot is. Ezek közül 2 teremben volt található a Fontana-féle moulage kollekció. A Fontana gyűjtemény II. József által rendelt több száz darabos anatómiai viaszbábu gyűjtemény volt, amelyet a császár öccsének Pietro-Leopoldo toszkán nagyhercegnek (a későbbi II. Lipót magyar királynak) a javaslatára készíttetett a bécsi udvar Firenzében a Felice Fontana (1730-1805) vezetése alatt 1775-ben & Palazzo Torrigianíban létrejött Természettudományi Múzeumban működő viaszszobrász műhellyel. A mintegy 300 tételes kollekció zöme testrészeket, egyes szerveket, a foetus lehetséges elhelyezkedését ábrázolta, míg néhány teljes alakos szobor az emberi test egész felépítését, illetve a vérkeringési és nyirokrendszereket mutatta be in situ. A gyűjtemény zöme máig Bécsben látható a Josephinum épületében. Legújabb kutatások szerint azonban a Pesten látható szobrokat kifejezetten a pesti egyetem számára rendelték. A Fontana műhely darabjai mindmáig a 18. századi orvostörténet legrangosabb tárgyai közé tartoznak. Pesten tehát a 18-19. században - az általános európai gyakorlatnak megfelelően - viszonylag kiterjedt orvosi, biológiai, természetrajzi gyűjtemények léteztek, amelyek később, a 19. század végén egyik fontos összetevőjét fogják képezni a megalakulandó orvostörténeti gyűjteményeknek. Magyarországon szintén a 19-20. század fordulójától látjuk az orvostörténeti szakgyűjtemény létrehozásának kezdeményezését, nyilvánvalóan a művelődés sajátos magyarországi helyzetének figyelembevételével, majd a szerencsétlen világháború utóhatásaival. Az orvostörténeti gyűjtemények létrehozása érdekében kibontakozott nemzetközi lelkesedés hatására Magyarországon is felmerült a szakgyüjtemény létrehozásának gondolata. Először az 1870-es évektől prosperáló Kolozsvárt kezdődik meg egy patikatörténeti múzeum megalapítása. 1887-ben indul meg a gyűjtemény megszervezése. 15 év alatt 1500 tárgyat gyűjtenek össze, s a kiállítást 1905-ben nyitja meg Dr. Orient Gyula. Az átfogó orvostörténeti szakgyüjtemény létrehozásának kezdeményezése a székesfővárosból szánnazott. A Budapesti Királyi Orvosegyesület (amelynek jelentőségét a 19. és a 20. század dereka között a magyar orvosi szakma tudományos fejlődése, az oktatás, sőt az államigazgatás, és intézményszervezés terén nehéz túlbecsülni), lett kezdeményezője egy múzeum megalapításának. Az orvosegyesület 1905 januárjában Bókay Árpád elnök vezetésével bizottságot állí
