Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)

KÖZLEMÉNYEK - Szmodits László: Diósszilágyi Sámuel (1882-1962) főorvos életútja és az "Orvosi intelmek"

106 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) gédorvosa volt. Katonai szolgálatát innsbrucki katonai kórházban töltötte. Makón telepe­dett le 1908.szeptemberében, ahol magánorvosként működött. Majd 1913. augusztusától Makó városi kerületi orvos lett. Részt vett az I. világháborúban, mint a császári-királyi I. számú huszárezred főorvosa, majd orvosfőnöke. Hadirokkantként 1916/17-ben a fővárosi 17. helyőrségi kórház röntgenológusa volt. A háborús szolgálataiért a Signum Laudis II. osztályú vöröskereszt kitüntetést nyerte el. Megszervezte 1918-ban, az őszirózsás forrada­lom idején az Országos Radikális Párt makói szervezetét. Az 1918. decemberi alapító köz­gyűlésen a párt helyi elnökévé dr. Diósszilágyi Sámuelt választották meg, a titkár pedig Pénzes Zoltán lett. 1919-ben, a román megszállás idején rövid időre elfogták és túszként Ungvárra került.6 1920. június 1-én a makói, Csanád megyei kórház belgyógyászatára osz­tályvezető főorvossá nevezték ki, melyet 41 éven keresztül, 1961-ig töltött be. Nevéhez fűződött a kórházi laboratórium és a röntgen vizsgáló szervezése és felállítása. Ellátta még 36 éven át a Szeged-Csanádi Vasút főorvosa tisztséget is.7 Dr. Diósszilágyi Sámuel Az osztály hatáskörébe tartozott abban az időben a tüdőbetegek ellátása. Diósszilágyi ezért megszerezte a röntgen- és tüdőgyógyász szakképesítést is. A tüdőgyógyászat terén a légmell-betegséget(pneumothorax) nagyon eredményesen kezelte. Egy erre alkalmas ké­szüléket szerkesztett Szakáts Gáborral. A találmányukat sikeresen szabadalmaztatták. A német Acuform cég 1936-ban kezdte meg ennek a gyártását6. Rendkívül fontosnak tartotta, hogy a tüdővész ellen intézményesen is védekezzenek. Megyei törvényhatósági tagként 1935-ben indítványozta egy tüdőbeteg-gondozó intézet felállítását. így jött létre a kórház 6 Tóth Ferenc: Emlékezés Diósszilágyi Sámuelre. Makó, (1982) 7. 7 Tóth Ferenc: i. m. 8-9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom